A Nobel-díjas író közvetlenül a Sorstalanság díszbemutatója után a Budapest Kongresszus Központban úgy nyilatkozott: Koltai Lajos nagy filmet csinált, "ez teljesen világos". Mint mondta, a film hozzátette a regényhez mindazt, amit egy jó film hozzá tud tenni egy jó regényhez.
Hangsúlyozta: regénye csak a film alapja, a film a rendező műve és érdeme.
"Nagyon nagy estém volt" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a filmet abszolút hitelesnek érezte.
Arról is beszélt, hogy a könyvet harminc évvel ezelőtt írta, elég régen ahhoz, hogy a film által nyújtott élményt frissen át tudja élni.
Az első filmjét rendező Koltai Lajos szerint "ennél nagyobb csöndben nem lehet lenni egy film alatt, olyan figyelem volt".
A végén pedig csak a döbbenet érződött, a közönség nem engedett meg magának egy tapsot, mert az se illett volna hozzá - fűzte hozzá.
Mindenki meg van hatva, nem nagyon akarnak véleményt mondani és igazuk van, nagyon nehéz most megformálni egy jó mondatot - fogalmazott.
"Gratulálnak, nem formaságból, látom a szemükön", majd megszületnek a mondatok és a szavak, most "látszik, hogy döbbenet van és ez nekem bőven elég" - mondta Koltai Lajos.
Réz András arról beszélt, nem tudja, hogy van-e Koltai Lajosnál jobb operatőr a világon, legrosszabb esetben is vele egyenrangú nagyságok, viszont rendezőnek első filmes.
"Ez a film fura közepesre sikeredett alkotás lett" - jelentette ki.
Mint mondta, a Nobel-díjas regény egyáltalán nem garancia a jó filmes adaptációra. Koltai Lajos még a Nobel-díj előtt kezdett foglalkozni a témával, és a díj nem könnyített, inkább nehezített a helyzetén, nagy felelősséget "pakolt rá".
Az esztéta úgy fogalmazott, Koltai Lajos egy olyan súlyos irodalmi alapanyaggal hadakozik, amely egy elsőfilmes rendezőnek a kelleténél nagyobb teher. Így aztán elkészült egy film, amelynek a jószándéka, szeretetre méltósága, embersége kétségbevonhatatlan, de nem született egy olyan film, amely a holokausztot mint szenvedéstörténetet alapvetően más fénybe helyezné - mondta.
Érzése szerint a rettenetesen nagy hírverés, amely a filmet megelőzte, talán a Schindler listájának magyar változatára készített fel. De egy tökéletesen másfajta alkotás született.
"Sajnálatos módon engem nem tudott úgy mellbe vágni, megrázni, hogy a moziból kifelé azon gondolkodjak: te jó ég, így is lehet látni ezt a világot?" - adott hangot hiányérzetének az esztéta.
Réz András szerint lehet, hogy ez nem Koltai Lajos hibája, és legfőképpen nem Kertész Imréé. Úgy látja, hogy a magyaroknak sokkal nehezebb szembenézniük ezzel a problémával, mint például a németeknek, akik a második világháború után végrehajtották a szembenézést, vállalták az át nem hárítható felelősséget. S ezért megtehetik, hogy egyszer csak elkészüljön A bukás című Hitler-film, amelyik kegyetlen, önkínzó, de a németek vállalni tudják.
Koltai Lajos filmje egy olyan közönséggel fog szembesülni, amely ezzel a felelősséggel már nem is nagyon tud mit kezdeni és nem nagyon tudja értelmezni - vélekedett.
"Koltai Sutyi filmje inkább nekem szól, az én generációmnak, vagy a még idősebbeknek, a mi emlékeink még alkalmasak arra, hogy közvetlenebb módon emlékezzünk" - mondta. Meglátása szerint nem történt meg egy olyanfajta fura csavar, amitől a fiatal mozinéző is képes lenne "fölkapaszkodni ezekre a gondolatokra".
A filmben vannak szép pillanatok, nagyon szépen megalkotott képek, de egészében a csoda elmaradt - összegezte benyomásait Réz András.
