A 2005 októberében bemutatásra kerülő River Queen című moziban az emigráns Sarah O'Brien elrabolt gyermeke után kutat a 19. századi Új-Zélandon, ahol az európai telepesek és a maori harcosok küzdenek a terület birtoklásáért.
A Tom Cruise főszereplésével készült Utolsó szamuráj sikerén felbuzdulva, amiben Vincent Ward mint "executive producer" működött közre, a 49 éves direktor visszatért a rendezői székbe. Először azonban meg kellett küzdenie azzal a problémával, hogy senki sem volt hajlandó egy maorikról szóló filmet finanszírozni. A Bálnalovas nemzetközi sikerét követően viszont szinte azonnal engedékenyebbek lette a producerek.
"Már csak" a szereplőválogatás volt hátra. A túlnyomó részben maorikból álló stábhoz csatlakozott a kétszer is Oscarra nominált Samantha Morton, illetve Sam Neill helyett, Donald Sutherland és Shirley Douglas "kisfia", Joel Schumacher Fülkéjének rettegett erkölcs-csősze, a 24 című tévéfilmsorozat Golden Globe díjas sztárja, Kiefer Sutherland.
A forgatás nem ment zökkenőmentesen. Morton a hideg időjárás miatt tüdőgyulladást kapott, ezért egy hónapig állt a stáb, majd az egyik legismertebb maori színész, aki Darren Aronofsky új filmjében, a The Fountain-ben is szerepet kapott, Cliff Curtis szenvedett autóbalesetet. Időközben a produkciót gyártó cég lecsökkentette a mozi költségvetését, valamint a biztosító társaság is olyan követelésekkel állt elő, ami teljesíthetetlennek tűnt. Ward - szerencsére csak ideiglenesen - át is adta a "rendezői stafétabotot" a River Queen operatőrének, a Mennyei teremtményeket és a Törjön ki a frász! cím Peter Jackson darabokat is fotografáló Alun Bollinger-nek, majd az utómunkálatoknál visszatért a filmhez.
A River Queen esetében is nagyjából az várható, ami eddig jellemezte Ward, kritikusok által agyondicsért három művét - kivétel a nagyot bukott, de látványában impozáns Csodás álmok jönnek - a Vigíliát, a Navigátort és az Emberi szív térképét. Eddig elkészült alkotásai kivétel nélkül egzotikus helyszíneken játszódnak, és a mély emberi érzelmeket összetörő társadalmi konvenciókat ábrázolják, amely egyébként az új-zélandi filmesek egyik gyakori - már-már tradicionálisnak számító - témája.
