(MTI) - "Alapvetően aránytalan kiállítást állítottak össze, amelyben túlteng a BBS kísérleti jellege. Ez is létező, eredményeket hozó törekvés volt a stúdióban, de a meghatározóbb karakternek mégis az a fajta dokumentarizmus számított, amely Európa-hírűvé vált" - szólt a február 21-ig megtekinthető tárlatról Mihályfy László.
A rendező szerint a stúdió igazi jellegét adó filmek jószerével meg sem jelentek a bemutatott anyagban, így a BBS mintegy kísérleti filmes stúdióként tűnik fel a kiállításon. Mihályfy László ugyanakkor hozzátette: a tárlathoz kiadott tanulmánykötetben már több mindenről szó esik.
Az aránytalanságnak "talán személyes és politikai okai is vannak: a személyes ok az, hogy a szervezők a kísérleti jellegű filmek irányában elkötelezettek. Másrészt azok a filmek, amelyek hátrányt szenvedtek ezen a kiállításon, máig kényes politikai, társadalmi igazságokat hordoznak és sugároznak" - jegyezte meg a Nevelésügyi csoport tagja.
Vitézi László, Dárday István, Gazsó Ferenc és Mráz Ágoston
A Nevelésügyi sorozat öt filmrendező (Dárday István, Mihályfy László, Szalai Györgyi, Vitézy László és Wilt Pál) öt részből álló, kollektív dokumentumfilm-sorozata. Mihályfy László elmondása szerint a BBS keretein belül készített alkotás "egy vidéki pedagóguscsalád életét és iskolai tevékenységét követve mutat hiteles és drámai képet a magyar oktatás és nevelésügy Kádár-kori anomáliáiról, és nyújt máig érvényes tanulságokkal bíró összképet a hétköznapi szocializmusról".
A tárlat kurátora, Páldi Lívia a bírálatra válaszolva hangsúlyozta: azért adta a kiállításnak a Más hangok, más szobák - rekonstrukciós kísérlet(ek) alcímet, mert nem szerette volna, ha bárki a BBS történetének egészét átfogó anyagra számít. "Egészen más logika szerint dolgozik a kurátor, és nézi a kiállítást az, aki a BBS történetében mélyen benne volt. Mivel a képzőművészetben dolgozom, és a Műcsarnok történetét is szerettem volna valamilyen módon bekapcsolni, a művészeti vonatkozások érdekeltek elsősorban" - árulta el a művészettörténész.
Mint Páldi Lívia elmondta, az összesen 7-8 órás Nevelésügyi sorozat mellett számos értékes alkotást volt kénytelen kihagyni a tárlat anyagából; emlékeztetett azonban: a Műcsarnokban a BBS csaknem összes filmjét levetítik. Ez a sorozat ugyanúgy része az anyagnak, mint a kiállítás, de lehetővé teszi, hogy a tárlat felvállaltan szubjektív legyen - fűzte hozzá. "Nagyon fontosnak tartom azonban az 1969-1980 közötti időszakot, nem véletlenül egy Szalai-Vitézy-film, a Leleplezés anyaga a legteljesebb a kiállításon" - jegyezte meg a kurátor.
Páldi Lívia szerint a Műcsarnok kiállítása egy olyan pont, ahonnan még tovább folytatódik a kutatás. Ezért adtak ki a tárlathoz egy nagyobb teljességre törekvő tanulmánykötetet, szerveztek vetítéssorozatot és beszélgetéseket, valamint indították el a BBS-filmek dvd-kiadását is. Mint a kurátor hangsúlyozta: "ezek együtt működnek".
Mint Kodolányi Sebestyén, a Balázs Béla Stúdió Alapítvány kuratóriumának elnöke, a kiállítást kísérő vetítéssorozat szerkesztője felidézte, eredeti célkitűzésük az volt, hogy december 16. és február 21. között levetítsék a BBS összes filmjét. "A Nevelésügyi csoport alkotóival azonban úgy egyeztem meg, hogy az általuk szerkesztett vetítési hétbe nemcsak BBS-filmek kerülnek bele, hanem olyan alkotásaikat is levetítjük, amelyeket már a stúdióból való kiválásuk után készítettek. Cserébe ők úgy döntöttek, hogy a Nevelésügyi sorozatból csak az első és az ötödik részt vetítik" - tette hozzá.
Kodolányi Sebestyén elmondása szerint a péntek esti program eredetileg a Társulás Stúdióról szólt volna, de végül a Nevelésügyi sorozat lett a vetítéseket és kerekasztal-beszélgetést magába foglaló, Tiltás, Tűrés, Támogatás című beszélgetés témája.
