A csaknem egyhónapos roadshow alatt mintegy 20 helyszínre viszik el a Magic Boyst. Szeged az első állomás, mely egyben a film egyik helyszíne is.
Évek óta hagyomány, hogy Szegedről indulnak turnéra a közönségfilmek, és számos városba ellátogatnak, ahol nagy mozik és népes közönség várja az alkotásokat ? ez nálunk sem volt másképp. Ezek az előbemutatók azt szolgálják, hogy mire rendszeresen vetíteni kezdik a filmet a mozik, addigra a nézők tudjanak róla, és elvigyék a hírét.
Hogyan fogadta a közönség a filmet?
Az eddigi állomások mindegyikén nagyon szerették ? Szegeden, az ősbemutatón például teltház fogadta. Minél több a néző, annál nagyobb a hangulat, hiszen teljesen más így filmet nézni, mint otthon papucsban egyedül betenni egy dvd-t. A nézők itt közösségi élményként élik meg a pillanatokat, ami a filmen is sokat lendít.
A stábtagok közül kik járják az országot?
Pindroch Csaba nagyon szorgalmasan részt vesz a turnén, Szabó Győző is, ha ideje engedi, ott van a bemutatókon, és természetesen én és a fiam, a film producere, P. Koltai Gábor is szorgalmasan járjuk az országot. A filmkészítés szenvedély, melyhez az is hozzátartozik ? a forgatáson, az utómunkán túl ?, hogy a közönséggel megismertessük és népszerűsítsük azt.
Hogyan zajlik egy-egy ilyen alkalom?
A film vetítése után először a közönségnek mutatkozunk be, majd elkezdődik a közös beszélgetés. Általában van moderátor, de ha én ott vagyok, akkor elég hamar közbeavatkozom. A közönség nagyon aktív, érdekelődő szokott lenni: az első kérdések nyilván nehezebben születnek, de aztán ezer merül fel bennük.
Mire kíváncsiak leginkább?
Főként arra, hogy jutott eszünkbe a téma, hogyan sikerült megszerezni a világsztárokat, milyen volt velük a munka, és hogy milyen módon tudtuk ezt megvalósítani, hiszen jóval kevesebb pénzt kapnak, mint egy amerikai produkcióban. Sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk, volt, hogy el sem akartak engedni minket.
Amikor újra és újra végignézi a filmet, eszébe jut, hogy néhány dolgot másképp kellett volna csinálni?
Igen, észreveszem, hogy egy-egy jelenet jobb lett volna, ha mást mondok, ha más történik, de örökös javításra nincs lehetőség, egyszer el kell engedni a filmet. Nem úgy, mint egy színdarabot: ott mindig van idő változtatni, újítani. Nemrég gratuláltak nekem a Balfácánt vacsorára című előadás kapcsán, melyet 17 éve játsszunk: az illető hét évvel ezelőtt látta a darabot, és olyan részeket idézett belől, melyeket én a főpróbán találtam ki, nem volt beleírva a színdarabba, és melyeket időről időre formáltam. A filmeknél csak a következőbe lehet beleépíteni az előzőek tapasztalatát. Egyébként a vetítéseken érdemes mindenre odafigyelni, például arra, milyen hangerővel játsszák azt a mozik. Az egyik Magic Boys-bemutatón túlságosan felcsavarták a hangerőt, zengett a mozi, én pedig felszaladtam a gépházba, és szóltam, hogy a 8,5-es helyett 7-es hangerőn kell játszani.
Mi lesz a következő lépés: egy újabb film, esetleg színdarab?
December óta játszom a Móricz Zsigmond naplójából készült Napló-szilánkok (Móricz 1924-1925) című darabban, melyet ? büszkén mondhatom ? a nyíregyházi 14. Kaleidoszkóp VersFesztiválra is meghívtak, ahol fél év alatt ez lesz a negyvenedik előadás. Budapesten a Sanyi és Aranka Színházban játsszuk, de számtalan helyre hívják meg a darabot. Emellett most épp egy Móricz-anyagra készülök, melyből meglepő film születne, ugyanis egyrészt nem vígjátékot tervezek, másrészt nem játszanék benne. Ez igen nagy vállalkozás lenne, ha sikerülne.
Szíjjártó Anita
Fotó: magicboysthemovie.hu
