Várkonyi Mihály, született Weisz Miksa (angolul: Victor Varconi) magyar színész, az amerikai némafilmek egyik sztárja.
A háború után Budapestre került, és a Nemzeti Színház tagja lett. A világháború borzalmaival, tucatnyi filmmel a háta mögött már nem tudott annyira lelkesülni a színpadért, mint korábban. Továbbra is filmezett, ezzel nemcsak jobban keresett, de nagyobb sikereket is aratott.
Don Alvarado, Várkonyi Mihály és Fay Wray a Villám kapitány című filmben (1930)
Amikor az UFA német filmgyár szerződést ajánlott neki, 6 hónapos szabadságot kért a Nemzeti Színház igazgatójától. „Utolsó este Herczeg Ferenc Bizánca került színre, én játszottam a császárt – Csathó Kálmán rendezte a darabot egyébként –, s bizony sem Csathó, sem Ambrus, de még jómagam sem gondoltuk volna, hogy soha többé magyar színpadra vissza nem térek...” – emlékezett vissza.
A Broadway angyala (1927). Leatrice Joy és Várkonyi Mihály
A filmezés ugyanis végleg elragadta: Berlinben két filmben játszott, egyikben Pola Negri volt a partnere. Szerepelt többek között Korda Sándor és Kertész Mihály osztrák és német filmjeiben. Később Bécsben szerepet kapott a Sodoma és Gomorra című szuperprodukcióban, játékára pedig Cecil B. DeMille – a 20. század első felének egyik legjelentősebb amerikai filmrendezője és producere – is felfigyelt. 1924-ben Hollywoodba szerződtette.
Bánky Vilma, Luis Trenker és Várkonyi Mihály A lázadóban (1933)
Ezekben az években vette fel a Victor Varconi nevet, amely hamarosan világhírűvé vált. Számos amerikai és európai szuperprodukció főszerepét játszotta el. Legemlékezetesebb közülük a Pompei végnapjai.
Kelet-európai akcentusa miatt a hangos film megjelenése után külföldi, akcentussal beszélő karaktereket alakított. 1930 és 1959 között több mint 50 filmben szerepelt.1976-ban halt meg Santa Barbarában.
A Magyar Hollywood Tanács Kisvárdán emlékezett meg róla Domján Kata filmszínésznő (Az utolsó adás, Kölcsönlakás) részvételével.
