(MTI) - Csupor István kötete a XIX. század végéig tartó időszakból 479 tárgyat, köztük butellákat, színes tálakat, miskakancsókat vesz sorba több mint 600 színes felvételen. A Novella Kiadó gondozásában megjelent könyv a Kárpát-medence kerámiaművészete című sorozat harmadik kötete, előszavát Andrásfalvy Bertalan néprajztudós írta, és angol, valamint német nyelven is olvasható.
"Szakmai figyelmet, a tárgy iránti szeretetet és hozzáértést tükröz a kötet" - fogalmazott Jankovics Marcell filmrendező, a Nemzeti Kulturális Alap vezetője a sajtótájékoztatón. Felidézte, hogy két évtizeddel ezelőtt a pipát, a kupát és a gyereket ábrázoló mezőcsáti tálat bemásolta egyik mesekönyvébe, a miskakancsó férfiszimbólumát pedig a hasán tekergő kígyóval ő is átvette némely rajzában. Megemlítette a régi magyar címeres tótkomlósi butellát is, mert - mint mondta - maga is gyűjti a régi címeres könyveket és az öreg népi kerámiákat.
A szerző, Csupor István azt emelte ki, hogy a fazekasság Európa közös kultúrkincse volt, és ezt a közös kincset leginkább a magyarok vitték tovább. Északon Miskolc, Gyöngyös, délen Hódmezővásárhely, Tiszafüred, Mezőcsát volt a fazekasság központja. Az Alföldön a török hódoltság életmódváltást hozott, a füst elvezetésének megoldásával a konyhákba színes kerámiaedények, tálak, a szobákba hímzett takarók, faragott bútorok kerültek. A fazekasságnak két ága fejlődött ki: az egyik a vizes korsós, a másik a díszített tálas, amely igen kelendő lett. Az alföldi fazekasságot rendkívüli formagazdagság jellemezte; a miskakancsók vagy a pálinkás butellák a legszemélyesebb tárgyak közé tartoztak.
Kieselbach Tamás galériatulajdonos arra emlékezett vissza, hogy olyan neves festők, mint Tihanyi Lajos, Iványi-Grünwald Béla, Dési Huber István, Czóbel Béla vagy Csók István műtermében és képein is megjelentek a népi fazekasság darabjai.
Vörösváry Ferenc, a sorozat szerkesztője és a képi anyag összegyűjtője a következő kötetről is szólt, amely a habán kerámiát helyezi a középpontba. Ez a fajta népi kerámia az 1500-as évek végén Morvaországból került Európa több régiójába, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem révén kolozsvári és szebeni múzeumokba. Hozzátette: Magyarországon Sárospatak, a Dunántúlon Szombathely és Körmend, valamint a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében talált rájuk, de lesz habáni anyag a könyvben a brnói és a prágai múzeumokból is.
