Konyári Sándor édesapja lópatkoló kovács volt, ezért tőle sem állt messze a fémművesség. A fiú orvosi műszerész szakmát tanult, majd érettségizett. Fiatal felnőttként ismerkedett meg Szoboszlai Gábor népi iparművésszel, aki megtanította a rézműves szakma minden fortélyára. Évekkel később megvette mesterétől a műhelyet, amelyet évek óta folyamatosan fejleszt.
A népművészet hagyományait szeretné megőrizni, a régi mesterek munkáiból igyekszik egy-egy darabot összegyűjteni, amelyet bemutatna a szakma iránt érdeklődőknek. Hogy elképzeléseit megvalósíthassa, bemutatóterem létrehozását fontolgatja.
Termékeit a Népi Iparművészeti Tanáccsal 10 éve zsűrizteti. Régi pásztoreszközöket, fokosokat, pergőket, csengőket, rézcsatokat, gombokat készít. Munkáival a magyar népművészet hagyományait követi, alkotásaiban a hagyományos formák és díszítőmotívumok jelennek meg.
