 |
(MTI) - A frivol történetek a honát kereső és a nagyon szerelmes ember gondolatait hordozzák, felnőttekhez szólnak inkább - tartja Berecz András, akinek előadását a Veszprém megyei Megyeren táncosok fellépése keretezi.
A mesemondó műsoraiban a magyar népdalok és népmesék a főszereplők, ezeket váltakozva adja elő, "egyiket a másikkal pihentetve". Hangvételüket az határozza meg, hogy nagyrészüket maga gyűjtötte. "A meséket ezért nem irodalmi nyelven, és nem kötött szöveggel mondom, hanem különféle, a köznyelvben alig ismert, ritkán használt szavakat beépítve, és a rögtönzésnek tág teret adva. Kedves meséim a földön Péterrel járogató Krisztus meséi, a vidám szerelmes mesék, és a bölcs tanító mesék a kis ember csodálatos győzelmeiről a világ nagyjai, és hatalmasai felett" - vallott magáról a mesemondó.
Berecz András a dalokat eredeti megszólalásukhoz minél közelebb igyekszik megszólaltatni. Mint hangsúlyozta, a díszítő hangok, a különféle hangképzésfajták a dallammal egyképp fontosak számára, és hisz az önálló - Kodálytól is felvázolt - magyar énekstílusban, amely valahol ott lappang a magyar népdalok kútfőinek mélyén. "Egyfelől arra törekszem, hogy ismeretlen szövegekkel alig ismert dallamokat, másfelől a kötelező énekórai anyagról a port lefújva, annak új dallamváltozatait mutathassam be" - szögezte le Berecz András.
A mesemondó műsorát diapozitív fényképei is színesítik. Húszéves néprajzi gyűjtése során építészetet, havasi pásztorkodást, különös sorsú, a hagyományhoz közel élő embereket, ünnepeket, tájakat fotózott, és fellépései elején vagy végén ezekből mintegy 40-50 darabot szokott vetíteni.
