A kubikosok nem csak gátépítéssel, hanem a többi között vasúti töltések és utak építésével is foglalkoztak az 1850-es, 60-as évektől egészen az 1980-as, 90-es évekig. A mára kiveszett foglalkozás a Dél-Alföldön óriási tömegeknek nyújtott megélhetési lehetőséget: az 1930-as években Csongrád munkaképes férfi lakosságának körülbelül fele ezt a foglalkozást űzte. A kiállítás címét egy kubikos nóta ihlette, mely azt bizonyítja, hogy sorsuk hányattatott volt: sem a parasztsághoz, sem a munkássághoz nem tartoztak, és munkájuk miatt gyakran úton voltak.
A Tari László Múzeum kiállításán a kubikos életmódot néprajzi és történeti szempontból egyaránt megismerhetik a látogatók. Bemutatják a mesterség tipikus öltözékeit, a kalapot és a kék nadrágot, valamint a jellegzetes kubikos eszközöket és szerszámokat, mint a talicska, az ásó, a lapát vagy a hám. Emellett zeneszerszámokat, különböző használati tárgyakat is bemutatnak a kiállításon. És az érdeklődő azt is megtudhatja, hogy általában lebbencslevest vagy keménytarhonyát ettek a munkások.
A kubikosság képzőművészeti emlékeivel is találkozhatnak a vendégek: különböző festmények és szobortervek mellett egy kubikos kerámia domborművet is láthatnak majd, amelyet a csongrádi Síp utcai általános iskola épületéről szedtek le és mentettek meg az utókor számára.
