Páhi Emma meséi egy részét még gyermekként tanulta Karcsán Kovács Jánosnétól, aki a bodrogközi falu egyik legkitűnőbb mesemondója volt, majd lánykorában a hosszú téli estéken a fonóban szokásos mesemondásba is bekapcsolódott. Később a helyi termelőszövetkezetben krumpliszedés közben tanult újabb meséket, amelyeket esténként családjának mondott el újra. Mondott olyan meséket is, amelyeket könyvből sajátított el, majd formált át.
A karcsai mesemondók közül is kiemelkedett mind meséi számát, mind megformálását és előadását tekintve Pápai Istvánné Páhi Emma. Meséinek jellegzetessége a női szereplők árnyalt ábrázolása, az állatszereplők sűrű felbukkanása, a karcsai táj megjelenítése a mesékben. Előadott történetei között egyaránt megtalálhatók voltak tündérmesék, hősmesék, novellamesék, tréfás mesék, állatmesék; balladai témák prózai megformálásai, hiedelemmondák és élettörténetek is.
Kétszázötven általa elmondott meséjét magnó rögzítette, 31 mese pedig gyűjteményben jelent meg.
Kiváló mesemondásáért 1972-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet.
