Tanulmányait az ELTE bölcsészettudományi karán végezte néprajz-történelem szakon, bölcsészdoktori oklevelét 1970-ben vehette át; 1967 és 1971 között a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum, majd 1971 és 1980 között a budapesti Néprajzi Múzeum és a Szentendrei Szabadtéri Múzeum munkatársa, 1980-1981-ben a GATE Agrártörténeti Kutató Csoport tudományos munkatársa, 1982-től pedig az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa, majd 1988-tól tudományos főmunkatársa volt.
Fő kutatási területe a magyar szőlő- és borkultúra, valamint a szőlőhegyi közösségek (hegyközségek) története és néprajza, továbbá a határon túli magyarok egyes csoportjainak (Bácska, Szerémség, Horvátország) történeti néprajza és jelenkori kultúrája volt. Két monográfiája mellett számos cikke és tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban.
