A japán-magyar jubileumi év 2009 keretében megrendezendő kiállítás a japán harcművészet, azaz a budo megismertetésére vállalkozik. A budo a XX. század során egyre nagyobb népszerűségre tett szert a nyugati világban is, elsősorban szellemisége, technikai tökéletessége, esztétikai hatása révén. Napjainkban több reprezentatív formáját ismerjük a japán a harcművészetnek: a kyudót, a iaidót, a kendót, az aikidót, a karatedót, a dzsudót, a kobudót, a dzsiudzsicut és a szumót. Több közülük az olimpiai játékok közé tartozik.
Mai formái azonban hosszú múltra tekintenek vissza. A küzdelemben alkalmazott fegyveres és szabadkezes technikák (bujutsu) fejlesztésétől több évszázados út vezetett a modern korból ismert harcművészeti sportokig vagy test- és lélekfejlesztő gyakorlatokig. A kiállítás ennek az útnak a jelentősebb állomásait mutatja be eredeti vagy reprodukált fegyverek és kellékek segítségével. Az első részben a történeti fegyverek és változásaik kapnak szerepet a VIII. századtól a XIX. századig, a második rész a modern kor hagyományos japán harci technikáiból, azaz a bujutsuból harci művészetté (budo) alakuló formákkal, iskolákkal foglalkozik, a felszerelések részletes bemutatásával. A tárlat tárgyi anyagát régi és új szamurájkardok és -páncélok, íjak, dárdák, botok, harci sarlók és harci legyezők képezik. A kiállítás nemcsak a fegyverekre összpontosít, hanem a harcművészet alapját jelentő szellemiségre is, mely túlélte a fizikai küzdelem gyakorlati szerepét.
