A rovarkutató Bíró Lajos 1896 és 1902 között végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést a mai Új-Guinea területén a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából, szerződéses gyűjtőként. Elmélyülten, minden részletre kiterjedően tanulmányozta a pápuák életét, akikkel bensőséges viszonyba került. Állat- és botanikai gyűjteménye mellett több ezer néprajzi tárgyat is összegyűjtött, feljegyzéseket és fényképeket készített egy olyan vidéken, amelyet az európai kultúra akkor még alig befolyásolt. A kiállítás felvillantja az izgalmas gyűjtőút részleteit, bemutatja Bíró Lajos személyiségét, gyűjtési módszereit, és a gyűjtemény esztétikailag is kiemelkedő csoportjából, az ékszerekből válogatva rávilágít az ékszerhasználat társadalmi összefüggéseire. A kiállítás szemléletes formában ismerteti a tárgyak jelképrendszerét, hogy milyen módon fejezhetik ki viselőjük társadalmi, gazdasági helyzetét, életkorát, miként lehetnek mindennapi vagy mágikus funkcióik, miközben utalnak készítőik és használóik személyes ízlésére és a helyi divatra is.
A Bíró Lajos által gyűjtött mintegy 5600 néprajzi tárgy a Néprajzi Múzeum egyik nemzetközileg is legjelentősebb anyagának számít. Ezen belül a Huon-öbölből származó anyag etnográfiai szempontból a gyűjtemény rendkívül értékes része, feldolgozása már az 1900-as évek elején tervben volt. A gyűjtemény teljes körű tudományos feldolgozása és kiállításon történő szakszerű közzététele egy évszázad óta várat magára. Ez és az ékszerkiállítás megvalósítása most egy elkötelezett mecénásnak köszönhetően válik lehetővé. A De Unger Chair 2006 óta tudományos ösztöndíj formájában folyamatosan támogatja Bíró Lajos gyűjteményének tudományos feldolgozását. Richard de Unger mecénás a kiállítás ünnepélyes megnyitójának díszvendége.
Bíró Lajos elsősorban természettudományos kutatások és gyűjtés céljából érkezett egy akkor még alig ismert területre, vadnak, kőkori körülmények közt élőnek tartott népesség közé. Az akkor körülbelül tízesztendős német gyarmaton ő volt az egyetlen, aki nem tartozott a gyarmat irányításához. Sem kereskedő, sem misszionárius és még csak német sem volt. Ennek a sajátos helyzetnek köszönhetően az új-guineaiak, a maréknyi európai tisztviselő és a sehova sem tartozó, ?bogaras? természetvizsgáló között különleges háromszög alakult ki, ami lehetővé tette Bírónak, hogy mindkét oldalt kívülről és belülről is lássa anélkül, hogy valamelyikhez is igazán tartozna.
