Bognár Szilviát - akit Sebestyén Márta Kossuth-díjas népdalénekes is közös éneklésre invitált - nem kell bemutatni sem a könnyűzene rajongóinak, sem a műfaj szerelmeseinek, hiszen számtalan album és együttes szólistájaként találkozhatunk vele, legyen az népzene, énekelt vers, régi zene, vagy világzene. Bognár Szilvia minden projektje igazi sikertörténet, akár az Anima Sound System énekesnőjeként, akár nagy múltú Sebő együttes állandó vendégeként, akár a világzenei porondon méltán híres Makám zenekarral állt színpadra. De említhetjük a Szájról szájra produkciót, és saját csapatát is.
Bognár Szilvia 2006-ban döntött úgy, hogy saját világzenei formációt alapít a hazai jazz, népzenei, illetve világzenei produkciók neves előadóival, hogy új zenei köntösbe bújtatott népdalokat és balladákat énekeljen, amelyek az egykori hagyományos népi kultúra titkait, üzenetét közvetítik a mai kor emberének.
Világzenei formációja élén már két albummal - Semmicske énekek (2008), Ének őrzi az időt (2006) - bizonyította, hogy a népdalnak ma is éppúgy lehet létjogosultsága, mint hajdanán. Zenekara tagjaival - Bede Péter (szaxofon) Gerzson János (oud, gitár), Gyulai Csaba (ütőhangszerek), Rácz Krisztián (gitár), Thurnay Balázs (bolgár kaval), Pál István "Szalonna" (hegedű) és a zeneszerző Kovács Zoltán (nagybőgő, basszusgitár) - modern hangszereléssel játssza évszázadok kincseit, a tradicionális népdalokat.
Bognár Szilvia Harang csendül című karácsonyi kislemezén a modern zenei közegbe ültetett "népdal montázsok" mellé Ady és Rilke költeményeinek megzenésítései kerültek. A Szeretetből jöttél és a Szüzesség rózsája magyar népdalfeldolgozások mellett Rainer Maria Rilke: Ádvent és Ady Endre: Karácsony - Harang csendül...című költeményeinek sorai idézik meg az ünnepi hangulatot.
"Nekem mindig boldog karácsonyaim voltak. Őrzöm is őket, mint szép talizmánokat a szívemben: édesanyámmal ülünk a konyhán és ragasztgatjuk a karácsonyi diót, kötözzük a szaloncukrot" - írja Bognár Szilvia a kislemez bevezetőjében. "Esténként sokáig álltam a lépcsőfordulóban, bámultam a fát, s hagytam, hogy megbocsátó fényei megbabonázzanak. Istenem, de sokat sírtam, hogy nekem annyi simogató szeretet adatott..."
