Ha a falvédők társadalmi alapját keressük, akkor a parasztok mellett a városi alsóbb középosztály és a munkásság rétegeihez jutunk. Ezen a ponton kapcsolódik a helytörténeti gyűjtemény új kiállítása Angyalföldhöz, annak egykori munkásságához. A feliratos falvédők eredete német nyelvterületre nyúlik vissza, az ott iparművészek által kezdeményezett polgári varró divat gyorsan gyökeret vert az Osztrák-Magyar Monarchiában is, ahol aztán önálló életre kelt. A XX. század elejére a polgári szalonok helyett munkáslakások falain talált magának új helyet ez a műfaj.
Ezt a történeti folyamatot ismerteti időszaki kiállításán az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, különböző enteriőrökön nyomon követve a feliratos falvédők szerepének, funkciójának változását. Négy szobabelsőben mutatják be a polgári szalontól a munkás konyhán majd szobán át a XX. század közepe táján mindinkább a kamrákba, mellékhelyiségbe kiszoruló, szerepüket és funkciójukat elvesztő falvédőket.
Majd az egymásba nyíló enteriőr sort elhagyva a látogató egy kiszélesedő térbe érkezik, ahol a feliratos falvédők jelen világát tárják fel. A teljes megsemmisülés mellett két, illetve három lehetőség mutatkozik itt be, az egyik egy magángyűjtő (Sisler Sándorné) tevékenysége, aki több száz darabot tárol otthon ágyneműtartójában, megőrizve ezeket a darabokat a jövőnek, a másik egy képzőművész (Pittmann Zsófia) kínálta verzió, aki a jelen korba ágyazva gyárt feliratos falvédőket, bemutatva, ma hogyan, milyen szövegezéssel születnének ezek a lakberendezési tárgyak.
