(MTI) - A főként Harangozó Imre gyűjteményéből összeállított kiállítás látogatói megismerkedhetnek a moldvai magyarok történetével a XIII. század elejétől - amikor II. András király őseiket a határ őrzőiként a Keleti-Kárpátokba telepítette - egészen II. világháborút követő évekig.
A Moldvai csángók évszázadai címet viselő tárlaton számos tudományos igényű felmérés és archív felvétel enged bepillantást a magyar nyelv eredeti, ősi formáját beszélő népcsoport múltjába. A fotók közül az igazgató kiemelte a Harangozó Imre készítette fekete-fehér felvételeket. Ő a téma egyik legismertebb ma élő kutatója, fő érdeklődési területe a moldvai és gyimesi magyarok hitvilága.
A Makón bemutatandó képein csángó arcok, viseletek és szokások láthatók. Legérdekesebbek a temetést megörökítő pillanatok: a csángók halottaikat nyitott, szőttesekkel bélelt koporsóban temetik el, az elhunyt feje alá nyáron szedett, szentelt virággal kitömött párnát tesznek, kezébe kalácsot. A nőknél asszonyok viszik a keresztet, lobogókat és a koporsót a temetőig.
A kiállításon kéziratok és fényképek segítségével megelevenedik Lakatos Demeter költő sorsa is. A szegény szabófalvi poétát Dsida Jenő fedezte fel, s bár több ezer verset írt, nem élhette meg, hogy azokkal önálló kötetben találkozhassanak az olvasók.
A tárlaton néhány bútordarab - egy az 1700-as évek végéről, az 1800-as évek elejéről származó ácsolt láda, valamint egy háromlábú fa asztalka székeivel - egy szobabelsőt is megidéz a látogatóknak.
