(MTI) - A kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) gondozásában jelent meg a Mezőség. Történelem, örökség, társadalom című kötet, amely összesen harminc néprajzi, művészet- és művelődéstörténeti tanulmányt tartalmaz. A könyv lapjain ugyanakkor az olvasó tizenhét híres mezőségi személyiség (köztük Pápai Páriz Ferenc, Aranka György, Nyírő Gyula, Barcsay Jenő, Wass Albert és Sütő András) élettörténetével és munkásságával is megismerkedhet.
"A mezőségi tájegységről szóló kötet eklektikus, interdiszciplináris jellegű, de a legfontosabb jellemzője talán az, hogy hiánypótló" - nyilatkozta Könczei Csongor néprajzkutató a kötetről az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes oldalán. Szerinte a könyvnek van néhány hiányossága is, egyrészt a használt fogalmak nem ugyanazt jelentik minden tanulmányban, másrészt: még mindig nincsen egyértelműen behatárolva a Mezőség, mint tájegység.
A könyvbemutatón Keszeg Vilmos, a kötet egyik szerkesztője elmondta: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a néprajzos szakemberek számára még bőven akad feltárnivaló a Mezőségen, alapos munkát és odafigyelést érdemel ez a tájegység.
A kötetből kiderül, hogy a Mezőségről szóló feljegyzések a tájegységet 1867-ben mint sárfészket írják le, 1911-ben viszont mint tündérkertről, paradicsomról beszélnek az odalátogatók. Az 1970-es évektől, a táncházmozgalom elindulásával pedig a mezőségi embereket egyenesen "mitikus környezetben" szeretik látni a népművészet iránt fogékony utazók. A szakemberek szerint ezek az ellentétes szemléletmódok a környék korábbi földrajzi arculatában történt változásoknak, később pedig a társadalmi átalakulásoknak tudhatók be.
A kötet lényegében a 2006 és 2008 között ugyanebben a témában megtartott néprajzi konferenciasorozat összegyűjtött anyagát tartalmazza. A tanulmányokat korábban a Művelődés című folyóirat már közölte.
