Nyári népdalok őrzői

A DMK Józsai Közösségi Háza és a Józsai Segítő Szolgálat három évvel ezelőtt közösen hívta életre a fesztivált. A szervezők elsődleges célja a hagyományápolás, valamint az, hogy találkozási lehetőséget teremtsenek a Hajdú-Bihar megyében működő népdalköröknek, citera együtteseknek. Évről évre egyre több népdalkör és hangszeres együttes jelzi részvételi szándékát.

 

A summások és az aratók vándormunkások voltak, akik csoportokban mentek az uradalmi nagybirtokokra, hogy idénymunkát vállaljanak részesedésért, illetve vegyes bérezésért. Az aratók kifejezetten az aratásra, a summások a koratavasztól késő őszig tartó mezőgazdasági munkákra szerződtek.
 

A vándormunkások falvaikból magukkal vitték az öltözködési szokásokat, az erkölcsi normákat és a folklórt. Az aratók munka közben, de inkább a pihenők alatt és munkába menet énekeltek, meséket, mondákat, igaz történeteket, katonaélményeket meséltek.  

A summások a vasárnapi pihenőkön beszélgettek, meséltek, daloltak. A fiatalok meglátogatták a szomszédos summáscsapatot, ahol gyakorta előkerült a citera is. Idővel szokássá vált a délutáni táncos összejövetel, a cuháré.

 

Az idénymunkások életéről és érzelmeiről szóló summás- és aratódalok fiatal ?nóták?. Új típusú népdalok, de nem mindig új szülemények: sokuk régebbi, ismert szerelmi, katonadalok átköltése. (A hasonló életforma, hasonló élethelyzet miatt, vagy mert a katonaságot is megjárta egyik-másik vándormunkás, az ének felépítése ugyanaz, csak a szavak cserélődtek ki a dalban.)

Szakmai csoport véleményezi a produkciókat: Pásku György, a Törköly zenekar vezetője, Magyari Ágnes MEA AMI zenepedagógusa és Bíró Imre népzenész.