Az évezredes inka hagyománynak megfelelően a napforduló előestéjén a közösség tagjai a Napisten tiszteletére zenés-táncos felvonulást tartanak, majd a Naphoz és az Anyatermészethez fohászkodva köszönetnyilvánítási szertartást mutatnak be. Az indián kultikus rituálé során a jellegzetes "cuerno" nevű hangszer dallamára körtáncot lejtenek, és a bőséges kukorica termésért kecsua nyelven versben mondanak köszönetet Földanyának (Pacha Mama), a Napistennek (Apu Inti) és az Esőistennek, akiket egy-egy jelmezes alak személyesít meg. Erjesztett kukoricából készült italt fogyasztanak ("chicha"), majd szétosztják az életfát a résztvevők között. A színes kavalkád után a dél-amerikai közösség tagjai az éjszakába nyúló mulatságon látják vendégül az érdeklődőket, jellegzetes Andok-beli ételekkel és autentikus latin zenével, amire a nagyközönséget is szeretettel várják.
Az Inti Raymi - azaz a Nap ünnepe - egy ősi, nap-éj egyenlőséggel összefüggő szertartást elevenít fel. Az ünnepség főszereplője a Nap, vele együtt azonban a természet egészét dicsőítik. A dél-amerikai Andokban a spanyol hódítás előtti időkből származó inka hiedelem szerint a világot Wiracocha főisten teremtette, uralkodójukat, az Inkát pedig Inti, a Napisten fiának tekintették. Úgy hitték, Inti küldte el gyermekeit, Manco Capacót és Mama Ocllót (más változat szerint a négy Ayar testvért és feleségeiket), hogy alapítsák meg Cuzco városát, amelyet a "Föld köldökének" is tekintettek. Itt állt a Napisten temploma is, amelyben Nap-szüzek szolgáltak, és amelyet hatalmas mennyiségű arannyal és ezüsttel díszítettek: úgy vélték, az arany a Nap verítéke, míg az ezüst a Hold könnye.
A téli napforduló - a déli féltekén ez júniusra esik - egyben a burgonya és a kukorica aratásának végét jelző nap, amelyen Apu Inti napisten mellett hagyományosan más isteneknek is áldozatot mutattak be. A ceremónia célja köszönetet mondani Pacha Mamának (Földanyának) az életet jelentő élelemért, valamint a többi istennek a föld megtermékenyítéséért és a sikeres betakarításért. Erjesztett kukoricából készült itallal - chicával - koccintanak a jelmezes istenekkel. A szertartást rendszerint a közösség egy köztiszteletben álló tagja vezeti. Az inkák isteneikről védelmező fétiseket, amuletteket készítettek, amelyeket mindig maguknál hordtak. A természethez közeli inka indiánok minden cselekedetükhöz és döntésükhöz természetfeletti útmutatást igyekeztek keresni - a pók útvonalában, a kokalevelek állásában, hallucinogén italokban, vagy épp az áldozati állat testrészeiben. E színpompás világból kaphatunk most ízelítőt Budapesten.
