(MTI) - A múlt századi hangulatot idéző suszterműhely polcain sámfák, több nemzedéken át viselt gyermekcipőcskék, kecses női topánkák, toldozott-foltozott vagy éppen javításra váró lábbelik láthatók. A háromlábú suszterszéken csirizes kötény, mellette egy kicsiny, alacsony asztal - a pángli - telis-tele rakva hagyományos suszterszerszámokkal; bőrvarrógéppel, sámfákkal, árral, fogóval, apró faszögekkel.
Török Károlyné, a Zala Megyei Közművelődési Intézmény munkatársa felidézte; a "mesélő cipellők" száz esztendővel ezelőtt még valódi bőrből készültek és nem sajnálták tőlük az anyagot. Viseléséhez néha egy-egy emberöltő is kevés volt; nemzedékeken át apáról fiúra, testvérről testvérre öröklődtek, így aztán a cipellők időről időre javításra szorultak. A suszternél - főként annak, akinek csak egyetlen pár cipője volt - gyakran kellett várakozni. Amíg a mester javította - talpalta, sarkalta, bőrvarrással toldozta vagy éppen az apró, pici faszögeket pótolta - a lábbelit, a suszteráj átalakult meseműhellyé. Mindig akadt egy-egy krónikás, aki felidézte a régi történeteket, hiedelmeket, faluhistóriákat, a szájhagyomány útján terjedő vidám, olykor megható susztermanó-történeteket.
A korabeli dokumentumokkal, fotókkal illusztrált tárlat célja bemutatni, hogy mit jelent egy tartós, évtizedeken át használt cipő, mit jelent a suszterség - mondta Török Károlyné. A rajzos illusztrációval kialakított mesesarokban felelevenednek múlt századi klasszikus népmesék, irodalmi feldolgozások a régi világból.
A Török házaspár néprajzi gyűjteményéből ötödik esztendeje rendeznek kiállítást Zalaegerszegen. Első alkalommal Csutora fűrész, megvan az egész címmel a mesterségműhelyeket mutatták be. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek derekán szinte mindent sajátkezűleg készítettek el a falvakban. A Félre csupor, hadd férjen a fazék is című kiállítás a füstös konyhás házbelsőt, a féligmeddig polgárosult, de még a paraszti világhoz tartozó eszközöket mutatta be, amikor a kéményes kemence helyett már sparherd volt a konyhában. A házi szövés, fonás történetét A kendermag útja a vászonig című tárlaton elevenítették fel, majd a kenyérsütésről nyílt kiállítás azzal a szándékkal, hogy a mai gyermekek is megismerjék, miként lesz a búzaszemből kenyér.
