(MTI) - A felvidéki zenésztestvérpár az indoklás szerint "a magyar és közép-kelet-európai népzenei alapokon nyugvó hagyományápoló, értékmegőrző, azt a legszélesebb környezetben megismertető és elfogadtató, népdalkincsünket megőrző és továbbadó, humanista szellemiségű, a magyar nyelvet virtuóz módon használó zeneszerzői, előadóművészi, költői, dalszövegírói munkásságáért" vehette át a rangos elismerést hétfőn a Parlamentben.
"Huszonnyolc éve játsszuk ezt a hivatást és a dolog kezd komolyra fordulni. Úgy látszik, hogy valamit jól csinálunk" - fogalmazott az idén 47 éves, hegedűn, kobozon, gitáron, bőgőn, fretless basszusgitáron, ütőhangszereken, tökciterán, szájbőgőn egyaránt játszó és éneklő Szarka Tamás. Kitért arra, hogy szlovák állampolgárként keresett párhuzamot Szlovákiában és Csehországban a magyarországi Kossuth-díjjal, de ott nincs ilyen rangos művészeti-tudományos elismerés.
Szarka Tamás nyolcévesen kezdett hegedülni a galántai zeneiskolában és 13-14 évesen próbálkozott először a zeneszerzéssel, verseket viszont már hétéves korától ír. Mint felidézte, szülőfalujában, Királyréven a népzene nagyon élő dolog volt: ha egy lakodalomban a vőfélynek nem tetszett a prímás játéka, akkor levágta a nyakkendőjét. "A magyar népzene csodájával igazán a táncház mozgalomban találkoztunk, és aztán onnan nőttünk ki, ez vezetett sokkal később, 1983-ban a Ghymes megalakulásához a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán" - tette hozzá.
A 49 éves Szarka Gyula először zongorázni tanult, de idővel a gitár vált meghatározóvá. Az éneklő, bőgőn, gitáron, tökciterán, fretless basszusgitáron, szájbőgőn játszó zenész arról beszélt, hogy a népzene ma is a legfontosabb hatás a zenéjükben, amelyet már világzenének szokás nevezni. Hozzátette: már az első lemezükből, az 1988-ban - akkor még csak Szlovákiában - megjelent Az ifjúság sólyommadár című, alapvetően autentikus népzenét tartalmazó anyagból kikívánkozott, hogy ők a saját zenéjüket írják.
"Szerintem természetes dolog, hogy ha valaki a Kárpát-medencében él és zenél, akkor az örökséghez nyúl és abból táplálkozik, de ez másutt ugyanígy van, hiszen Bach és Vivaldi is saját környezetéből merített. Mindig szerettük volna, hogy a népzenét a saját muzsikánkon keresztül is megismerhessék az emberek" - jelentette ki Szarka Gyula.
A Ghymesben a Szarka-fivérek jelentik az állandóságot, a zenésztársak sokszor változtak. Legfontosabb lemezeik: Tűzugrás (1996), Rege (1998), Smaragdváros (2000), Héjavarázs (2002). Több színpadi műhöz komponáltak zenét, köztük a Szent Péter esernyőjéhez (Nemzeti Színház, 1996), a Benyovszkyhoz (Szegedi Szabadtéri Játékok, 2008), a Toldihoz (Forrás Színház, 2009) és a Dózsához (Szegedi Szabadtéri Játékok, 2010). Utóbbiból született a Szikraszemű, a Ghymes tizennegyedik stúdióalbuma.
Szarka Tamás hangsúlyozta: mindig is imádta a színházat, és egy zene koncertként és előadásként egyaránt kezelhető. "Sokan sokfélét mondanak, hallottam már, hogy Tamás dalai energikusabbak, szenvedélyesebbek, az enyémek meg líraiabbak. Szerintem elsősorban a habitusunk határozza meg, milyen zene jön ki belőlünk, de az biztos, hogy jól kiegészítjük egymást" - fogalmazott Gyula.
A Ghymesnek évek óta saját összművészeti rendezvénye van: idén nyáron hatodszor fogják megrendezni a Ghymes-fesztivált, a Balaton melletti Szent György-hegyen. Rendkívül népszerűek a Ghymes gyereklemezei és koncertjei is. Szarka Gyula szerint nekik ez elsősorban azért fontos, hogy segítsenek a fiataloknak újra felfedezni azokat a fantasztikus népdalokat, amelyeket remekül lehet együtt énekelni.
A testvérpár szólóban is dolgozik, Gyula eddig három albumot - Alku, Bor és lányka, Toldi -, Tamás kettőt - Anonymus, Anonymus hangoskönyv - készített. Szarka Tamás elmondta, hogy következő munkája egy passió, zenés játék lesz, amelyet még az idén bemutatnak. Tervezi azt is, hogy még kiadatlan verseit megjelentesse. Gyula azt mondta, különösen imádja a barokk és a reneszánsz zenéjét, ez hallatszik is a munkáin, Ghymesen belül és kívül egyaránt.
Szarka Gyula 1962-ben, Szarka Tamás 1964-ben született Királyrévben. Együttesük 1983-ban a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán alakult olyan szlovákiai magyar zenészekből, akik előtte rockot, komolyzenét, régizenét játszottak. Első táncházaikat és népzenei koncertjeiket a Nyitra melletti Gímes (régi írással Ghymes) községben rendezett ifjúsági táborban tartották, innen ered a Ghymes név, amelyet 1984-ben vett fel a zenekar. Az együttest 2001-ben a Magyar Művészetért díjjal és a Vámos Miklós által alapított Don Quijote díjjal tüntették ki. 2001-2002-ben Arany Zsiráf-díjat kapott világzene/jazz kategóriában, 2002-ben mint a legjobb határon túli magyar zenekart, eMeRTon-díjjal jutalmazták. 2005-ben Artisjus-, majd Fonogram-díjat, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjat, 2008-ban Magyar Örökség díjat kaptak.
