 |
| Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark |
(MTI) - A Dél-Alföldön az év legrövidebb éjszakájához kapcsolódó szokások június 26-hoz, János napjához kötődtek, amely feltehetően azért kapta a virágos jelzőt, hogy megkülönböztessék az esztendő többi János-napjától - mondta Tóth Antal, az emlékpark néprajzi munkatársa. - A legelterjedtebb népszokás az éjszakai tűzgyújtás volt. Egyes vidékeken a lángokat csak egy személy, egy szűz lány lobbanthatta föl.
Tűzgyújtás Ópusztaszeren is lesz, előtte azonban délutántól magyar és külföldi - bolgár, román, török, cseh - néptánccsoportok, zenekarok a skanzenben, eredeti környezetben mutatják be tánctudományukat és muzsikájukat.
A kicsiket és nagyokat kézműves-foglalkozás, már-már elfeledett mesterségek bemutatkozása várja. Az érdeklődők elleshetik a nádsípkészítés, a kosárfonás fortélyait, megismerhetik, miként lehet szálkihúzásos technikával, azsúrozással díszíteni a textíliákat, és az is kiderül, hogy mitől páratlan a szögedi papucs.
Az egybegyűlteket bábelőadások, színjátékok és koncertek szórakoztatják. A programok a napnyugtával sem érnek véget, a kitartók a skanzen eddig soha nem látott arcát is megismerhetik. Különleges látványt ígérnek a sötétedés utáni pislákoló fények a skanzenházak ablakaiban, a petróleumlámpák sejtelmes világánál régi korok hangulata elevenedik meg.
Az esti oskolában a tanító úr tanárórával és diavetítéssel várja a kis és vén diákokat. A lángok fellobbanása után indul a táncház, sülhetnek a szentiványi almák, éjfélkor pedig a legbátrabbak az akkor már csak pislákoló tüzet is átugorhatják.
