Schubert közkedvelt művét helyesebb volna Varázshárfa-nyitányként emlegetni, hiszen eredetileg ehhez az 1820-ban keletkezett meseoperához írta a szerző. A varázshárfa nyolc előadás után lekerült a műsorról, és azon nyomban elfelejtették. Nyitányát csupán a kiadó kapcsolta össze a Rosamunda-kísérőzenével, majdnem harminc évvel Schubert halála után. A Rosamunda, Ciprus királynője című színdarabot 1823-ban tűzte műsorra a Theater an der Wien. A darab szerzője ugyanaz a Helmina von Chézy volt, aki Carl Maria von Weber Euryanthéjának librettóját is írta, jelentős akadályokat gördítve ezzel a zeneszerző útjába. A Rosamunda sem éppenséggel irodalmi remekmű. Mindössze kétszer adták elő Bécsben, Schubert kísérőzenéjével, aki azonban nem írt új nyitányt a darabhoz, ehelyett egy másik operája, az Alfonso és Estrella nyitányát használta fel újra (ezt az operát Schubert életében egyáltalán nem adták elő).
Csajkovszkij 1878 tavaszán komponálta Hegedűversenyét, és barátjának, Auer Lipótnak dedikálva jelentette meg. Auer a hegedűszólam bizonyos részeit hangszerszerűtlennek találta és szerette volna átdolgozni, de nem volt rá ideje. Így az 1879 márciusára kitűzött bemutató elmaradt, és híre ment, hogy Csajkovszkij hegedűversenye játszhatatlan? Csajkovszkijt bántotta, hogy még barátai is ilyen elutasítóan viszonyulnak új művéhez, annak technikai és zenei nehézségeire hivatkozva. Végül egy kiváló orosz hegedűművész, Adolf Brodszkij vállalkozott a kompozíció bemutatására (Csajkovszkij később neki ajánlotta a darabot): először New York-ban, majd Bécsben. A sikeres előadások után Auer belátta tévedését, és később többször is eljátszotta koncerteken a Hegedűversenyt, sőt a mű egyik közkézen forgó kiadását is ő rendezte sajtó alá. Jó lenne tudni, hogy a Gluzman kezében megszólaló 328 éves hegedű őriz-e még valamiféle emlékképet Auer Csajkovszkij-interpretációjáról?
Brahms 2. szimfóniáját (D-dúr), op. 73, 1877-ben, a Wörthi-tó melletti Pörschachban komponálta. Az ihlető szépségű karintiai táj bizonyára közrejátszott a mű derűs alapkarakterének megszületésében ? rögtön a nyitótétel kürtindításával a romantika Schubert óta jellegzetes természethangja szólal meg. Nem hiányzik azonban a szimfóniából a komoly, sőt drámai hangvétel vagy a melankólia sem, és a mű igen széles hangulati skálát jár be a pasztorális kezdéstől a diadalmas befejezésig.
A koncert részletes programja ITT olvasható.
