A most induló Fotóhónap országszerte 35 kiállítást és számos kísérőeseményt kínál az érdeklődőknek november végéig. A fesztivál fő kiállításán a budapesti Mai Manó Házban egy olyan fotográfus 120 fényképe látható, akinek életműve több fotográfiai műfajt és stílust is felölel, sokáig mégis alig volt ismert − mondta el Baki Péter, a Mai Manó Ház igazgatója, a tárlat egyik kurátora.
Kurátortársa, Anne Morin hozzátette: az általa vezetett, madridi diCHromA Fotómúzeum egyik fontos kezdeményezése a fotográfia történetének jelentős, mégis elfeledett női alkotóit újrafelfedezni. Ebbe a sorozatba illeszkedik Margaret Watkins is, aki a fotográfia 20. századi forradalmának egyik első alakja volt. A kiállítás művészetének és karrierjének legfényesebb, 1914 és 1930 közötti szakaszára fókuszál, öt nagy fejezet köré rendezve az életművet. A francia kurátor elmondása szerint a tárlat címe Victor Hugo utolsó szavaira reflektál.
„Ez az a fekete fény, amely Margaret Watkins szinte minden képén tapintható” − fogalmazott.
Margaret Watkins 1884-ben született a kanadai Hamiltonban. A korban szokatlan módon nem házasodott meg, hanem fotográfusi pályára lépett. Fotóasszisztensként dolgozott, majd a kor egyik legelismertebb fotográfusa, Clarence White iskolájában tanult Bostonban és New Yorkban.
A fiatal alkotó az ekkor még uralkodó piktorialista irányzathoz csatlakozott, amely a festészet látásmódját igyekezett visszaadni a fényképezés eszközeivel. Ez a festői ábrázolás jól megmutatkozik korai portréfotográfusi munkásságában is, fontos azonban, hogy Margaret Watkins a fizikai láttatáson túl igyekezett a belső tulajdonságokat is megmutatni portréin − hangsúlyozta Anne Morin.
Mint hozzátette, Margaret Watkins rövidesen a reklámfotózás felé fordult, korát megelőző modernitással megújítva a műfajt. Akkoriban ugyanis még az volt a megszokott, hogy a reklámfotó csupán a szöveget illusztrálja, de ő képes volt arra, hogy képei önálló életre keljenek − emelte ki a kurátor.
Margaret Watkins karrierjének csúcsa az 1919 és 1925 közötti időszak, amikor a legnagyobb New York-i fotóügynökségeknek dolgozott, miközben már tanított is Clarence White iskolájában.
Pályafutásában az jelentett nagy törést, hogy 1928-ban családi okokból Glasgow-ba kellett költöznie, innen kereste fel Franciaországot, Oroszországot és Németországot az utcai fotográfia felé fordulva. Pályája késői szakaszában kollázsokkal kísérletezett, ezekből kiindulva azonban nem sikerült textiltervezővé válnia, és elfeledve halt meg Glasgow-ban 1969-ben.
Életműve egy több mint kétezer képet tartalmazó ládában maradt fenn, Margaret Watkins igazi újrafelfedezése és rehabilitációja azonban csak az utóbbi években indult meg − mondta el a 2022. január 16-ig látogatható kiállítás francia kurátora.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
