A tavalyi, a Feröer-szigetek amatőr csapata elleni 0-3-as blama. A 35. bajnoki győzelem. Az újpesti szurkolók bojkottja a derbi ellen. Az emberhátrányban játszó Paks nem várt győzelme a Magyar Kupában. A belengetett, milliárdos Gazprom szponzorációs szerződés. A 125. születésnapját ünneplő csapat. Ezek a hírek az elmúlt egy évből talán még azoknál is elérték az ingerküszöböt, akik egyáltalán nem foglalkoznak sem a focival, sem a Fradival.
Talán az izgalmas kezdet miatt, de a Fradi körüli témák mindig képesek voltak heves érzelmeket kiváltani, akár szurkoló valaki, akár nem. Az FTC 125 – 125 év, 125 történet című ünnepi kiadványt ezért még úgy is érdeklődéssel vettem kezembe, hogy a legnagyobb jó (vagy rossz) indulattal sem lehet drukkernek nevezni. A kötet sporttörténeti vonatkozásai érdekeltek leginkább, abból pedig bőven akadt a kötetben, hiszen a Fradi históriája nagyon szépen leköveti az ország viharos történelmét.
Lehet-e egy patinás sportcsapat jubileumi albumával kapcsolatban túlzott pátoszról beszélni? A Czégány Pál – aki több hasonló Fradi-kiadvány kiadásában közreműködött már – fémjelezte kötet nem nélkülözi a néhol dagályos, máshol hangzatos részleteket, de szerencsére ezek nem annyira zavaróak, hogy akadályozzák az olvasásélményt vagy az információk átadását. Talán csak a jelenlegi, meglehetősen vegyes megítélésű klubelnök, Kubatov Gábor előtti főhajtás tűnik soknak, elegánsabb lett volna visszafogottabban írni róla.
A készítők szerencsére nem ragaszkodtak ahhoz, hogy szigorú kronologikus sorrendben, évről évre haladva mutassák be az eseményeket, inkább egy-egy érdekesebb momentum kiemelésével, 125 történeten keresztül próbáltak meg áttekintést adni a Fradi történelméről. Emiatt viszont többször találkozni átfedésekkel, egy szigorúbb szerkesztői kéz jót tett volna a kötetnek.
Ami viszont mindenképpen kiemelendő, hogy bár a Fradi alatt általában a focicsapatot értjük, nagy hangsúlyt helyeztek a többi sportág bemutatására is. Mert ahogy már az első fejezetekből kiderül, a Ferencvárosi Torna Club elnevezés nem volt véletlen. Az alapítók eleve multi-sportegyesületben gondolkoztak, holott akkor még a foci is csak gyerekcipőben járt, néhány lelkes fiatal művelte elhagyatott területeken az Angliából importált játékot.
Az akkori korszak sajátossága volt, hogy a tehetségesebb sportolók több sportágban is kipróbálták magukat, például atletizáltak, úsztak, lovagoltak. Például az FTC első férfi egyéni bajnoka, Manglitz Ferenc összesen tizenegy bajnoki címet gyűjtött be, ebből nyolcat focistaként, hármat pedig atlétaként nyert meg. Az alapítás után pár évvel a hatékonyabb működés érdekében már külön szakosztályokba tömörültek a sportágak, a kötet évtizedről évtizedre végig is veszi a legjelentősebb sporteredményeket, amelyeket ezekben elértek.
A könyv első része gyakorlatilag egy gyorstalpaló az FTC alapfogalmaiból, ami jól is jön egy hozzám hasonló zöldfülűnek. Szép sorban tisztázódik, hogy miért hívják Fradinak az FTC-t, miért lett a klub színe zöld-fehér, mit ábrázol a címere, hogyan lett az Erkölcs, Erő, Egyetértés a jelmondata, miért éppen sas a kabalaállat, vagy hogy honnan ered a B-közép kifejezés. Később az is kiderül, mi az a Fradi-kézfogás, milyen pályákon játszottak a játékosok, vagy mi is volt az a Fradi-tavasz.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen először meg kellett alapítani a klubot. A lelkes sportolók és támogatóik a Viola utca és Üllői út sarkán található Gutgesell vendéglőben gyűltek össze 1899. május 3-án, hogy hivatalossá tegyék az egyesületi működést. Az elnök dr. Springer Ferenc ügyvéd lett, aki a kerület egyik prominens alakjaként minden eszközzel segítette az FTC fejlődését, és egészen 1920-as haláláig vezette is az egyesületet. A klub életében betöltött jelentőségét mutatja, hogy már 1922-ben szobrot kapott az Üllői úti pályájánál, amely többszöri áthelyezés után a mostani Groupama Aréna főbejáratához került.
Bár a 20. század elején még amatőr játékosok játszottak, a csapat legelső futballsztárjára sem kellett sokáig várni. Schlosser Imre, Slózi gyorsan népszerűvé és ismertté vált a nézők körében. Nevéhez kapcsolható az első Fradi-botrány is: amikor egy azóta sem tisztázott vitába került a vezetőséggel, 1916-ban átigazolt a nagy rivális MTK csapatába. Ezt az akkori drukkerek nem nagyon tudták lenyelni, és a transzgenerációs minta mintha azóta is öröklődne: az Újpest elleni találkozók mellett az MTK–FTC-meccseket követi a legnagyobb érdeklődés és egyben a leghevesebb összecsapások is.
Pedig a történelem mindkét csapatot alaposan megtépázta. Mivel az MTK alapítói a magyar arisztokrácia és polgári zsidóság tagjaiból kerültek ki, a második világháború alatt az egyesületet fel kellett oszlatniuk, vezetőjét, Brüll Alfrédot pedig a nyilasok ölték meg 1943-ban. Bár a háború után újjáalakulhatott a klub, több névváltozásra kényszerítették őket, az 56-os forradalom után használhatták csak újra az MTK nevet. Ugyanez igaz volt a Fradira is, amelynek először ÉDOSZ, majd Kinizsi néven kellett szerepelnie a bajnokságban.
Ekkorra persze már számos sportsikert felmutathatott a klub: 1928-ban Kocsis Antal bokszoló révén az első FTC-s olimpiai bajnok is megszületett Amszterdamban. Az első női olimpiai bajnok az egyébként is kiemelkedően sikeres helsinki olimpián állhatott fel a dobogóra: Szőke Katalin 100 méteres gyorsúszásban bizonyult a legjobbnak. A vele, valamint Novák Éva, Novák Ilona (szintén FTC-versenyzők) és Temes Judit alkotta négyes a 4 × 100-as gyorsváltóban is győzni tudott, így kétszeres aranyérmesként térhetett haza. Aztán viszont majdnem hetven évet kellett várni arra, hogy újra női FTC-bajnokot ünnepelhessenek. 2021-ben Kozák Danuta kajakozó 500 méteren a négyes hajó részeként nyert, ezzel pedig a legeredményesebb magyar női sportoló is lett. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy Kozák korábban a KSI, a Honvéd és az Újpest sportolója volt, csak 2021-ben igazolt át az FTC-hez.) Az elmúlt 125 évben 25 FTC-sportoló 30 olimpiai aranyérmet szerzett, köztük az egyetlen téli olimpiai bajnok Liu Shaoanggal, aki 2022-ben Pekingben nyert rövidpályás gyorskorcsolyában 500 méteren.
Természetesen a büszkeségek névsorában kiemelt helyet – és fejezetet – kapott Albert Flórián, aki profi pályafutása során csak zöld-fehérben játszott. A kiváló, olimpiai és Európa-bajnok bronzérmes játékos 1967-ben aranylabdás is lett, máig az egyetlen magyar futballistaként. 2007–2014 között az Üllői úti stadion is az ő nevét viselte, az új létesítmény előtt pedig szobra áll.
Hosszan lehetne még emlegetni a különböző sportágakban elért eredményeket, amelyek valóban az egyik legsikeresebb magyar klubbá teszik a Fradit. Azonban a sportban nemcsak fentek, hanem mélységek is vannak. A kétezres évek elején rendszeressé váltak az összecsapások a pálya mellett is, a csapat ultrái gyakori szereplői voltak a híradásoknak. 2006-ban pedig az FTC szégyenszemre kikerült az NB I-ből is. Több tulajdonosváltás is történt a klubnál, amely mostanában azzal borzolja a focidrukkeri kedélyeket, hogy kategóriákkal nagyobb büdzsével rendelkezik, mint bármely más hazai csapat.
A FTC 125 – 125 év, 125 történet nem nélkülözi a hangzatos, magasztos passzusokat, célközönsége is egyértelműen a Fradi szurkolói (már csak a borsos ára miatt is). Esztétikus, igényes kiadása – keményfedeles, vászonkötéses borító, amelyen aranyszínben pompázik a címer –, valamint a sok korabeli fénykép és a részletes, ugyanakkor olvasmányos áttekintés miatt viszont annak is érdekes lehet, akit érdekel a magyar sporttörténet, amelynek az FTC szerves és kitörölhetetlen része.
