Francia szerelmeslevelektől a Szajnába pöckölt cigarettáig – Nemes Nagy Ágnes francia kapcsolódásai

Mit jelentett Párizs Nemes Nagy Ágnes számára? Mikor járt a francia fővárosban először, s élményei miként változtak az eltelt évtizedek alatt? Milyen kapcsolata volt francia szerzőkkel, és mikor jelent meg elsőként verse francia fordításban? Milyen kapcsolat fűzte Pierre Emmanuelhez, és miért pöckölte cigarettáját a Szajnába Ady Endrére gondolva? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Petőfi Kulturális Ügynökség Nemes Nagy Ágnes-centenáriumi, francia kisfilmje, ami április végén forgott Párizsban.

2022. április 21–24. között zajlott a Nemes Nagy Ágnes költő születésének centenáriumához kapcsolódó második irodalmi utazás, amely Róma és Nápoly után a költőnő számára fontos helyszínre, Párizsba vezetett. Az utazás apropója kettős volt: áprilisban jelent meg a Les Chevaux et les Anges című antológia, mely a Nemes Nagy Ágnes 1931–1991 között született verseit tartalmazza, elsőként francia nyelven. Emellett az utazás beleillett abba a sorba, melynek okán a kiemelt magyar írók kerek évfordulói kapcsán az általuk preferált helyszíneket, számukra ihletként szolgáló városokat keresi fel az utazó stáb, bemutatva közelről az irodalom „születését”. Az utazás egybeesett a Párizsi könyvvásárral, így több kortárs szerző be tudott kapcsolódni a film forgatásába is.

„Néhány megjegyzésem van csak Párizsról, azért, mert Párizs aztán tényleg elmondhatatlan, ott aztán elég sokszor voltam életemben” – írja Nemes Nagy Ágnes, aki külföldi utazásai során gyakran naplót vezetett, hosszabb-rövidebb feljegyzéseket készített arról, hogy hol járt, mit látott, kikkel találkozott. A naplókat különféle jegyzetfüzetekbe írta. A centenáriumi sorozat keretében szervezett párizsi utazásban egyaránt szerepeltek a költő versei, naplórészletei, levelei és azok a helyszínek, amelyek számára meghatározók voltak.

Nemes Nagy több alkalommal, így 1948-ban, 1962-ben és 1989-ben is járt Párizsban, volt, hogy Pierre Emmanuel meghívására. Első hosszabb utazását az 1947/48-as, ösztöndíjas meghívással tette Franciaországba, ahová a római ösztöndíj után érkezett. Pár hónapig tartózkodott Párizsban és környékén. Ez az utazás, ennek élménye láthatatlan szellemi kapcsolatként egy életre összekötötte az egykori ösztöndíjasokat: Nemes Nagy Ágnest, Jékely Zoltánt, Weöres Sándort vagy a tavaly 100 éve született Pilinszky Jánost.

Írásos nyoma, levele francia kapcsolatnak az 1930-as évek végéről van elsőként, amikor a költő még középiskolába járt. „Az első két levél ’39-ből nagyon izgalmas, két szerelmeslevél egy francia fiatalembertől. Volt a Baár Madas Gimnáziumnak – ahová Nemes Nagy Ágnes járt – egy cserediák kapcsolatrendszere valószínűleg, ennek keretében Közép-Franciaországból érkezhettek diákok Budapestre. Miután a fiatalember távozott, és visszatért a családjához a háború kitörése előtti utolsó napokban, akkor írt két levelet Nemes Nagy Ágnesnek. Ezekben leírja, milyen olvasmányokat ajánl, miket fog neki elküldeni otthonról” – mesélte Tüskés Anna irodalomtörténész, aki amellett, hogy a hagyatékban fellelhető levelekkel dolgozott, sajtó alá rendezte a Les Chevaux et les Anges című, Nemes Nagy Ágnes verseit tartalmazó első francia antológiát. Tüskés, aki tizenöt éve foglalkozik XX. századi francia–magyar kapcsolatokkal, 2017-ben kezdte összegyűjteni a folyóiratban megjelent és a hagyatékban megtalálható versfordításokat. A filmben Tüskés Annával éppúgy láthatunk interjút, mint az említett kötet párizsi bemutatójáról felvételeket.

S jöjjön a város – a filmben helyszínként bemutatkozik a Szajna-part, Ady Endre fontos szállodája, a Párizsi Liszt Intézet, a Montmartre, és számos más, belvárosi tér, például a Luxemburg-kert. A filmben említik Pierre Emmanuelt is, akit Magyarországon széles körben Pilinszky János tett ismertté az Új Emberben az 1960-as évektől megjelent cikkeivel, s aki fontos a magyar irodalomnak azért is, mert „fordított egy csomó magyar költőt, hanem azért is, mert komolyan támogatta ezt a Gara-féle antológiát” – írta Nemes Nagy Ágnes egy bejegyzésében.

A költőnő Szajna-partot útinaplójában megidézte: „A Szajna-partról néztük az Eiffelt. Beleköptem a cigarettámat a vízbe, hogy kapcsolatom legyen a Szajnával, és Adyra gondoltam, nagyrabecsült rokonomra, dühöngve. Hogy sajnáljuk, hogy mindig leitta magát Párizsban, szegényke! Próbálnám én leinni magam, egy pohár bort alig tudok megfizetni.” Ady Endre 1904 és 1911 között hétszer járt a francia fővárosban, elsősorban szerelme, Léda miatt. A filmben Ady egyik fontos szállodájához is ellátogat a stáb, ahogy a folyóparton is megszólal a szerkesztő, Juhász Anna irodalmár. A kétnyelvűség hangsúlyozására Nemes Nagy Ágnes egyik legszebb verse a neves francia színművész, Thomas Salsmann előadásában hangzik el a Luxemburg-kertben. A filmben megszólal Bartis Attila író, Kun Árpád író és Guillamue Métayer műfordító is.