A frontokon a katonák az ellenségen kívül még a sárral, a piszokkal és a tetvekkel is harcot vívtak. Olykor hetekig nem került le róluk a ruha, ?agyagemberekké? váltak. A hadvezetés felállítható tábori fürdőkkel, fürdővonatokkal, fertőtlenítő berendezésekkel is törekedett javítani a helyzeten. A csapatok szükségmegoldásokkal leleményesen segítettek magukon. Zádor István hadifestővel együtt vallották: ?A fürdés volt a harctér legnagyobb élvezete?.
Az új fegyverekkel és harceljárásokkal vívott háborúban megváltozott a harctéri sérülések és betegségek jellege, mennyisége, súlyossága. A 3,8 millió hadra kelt magyar katona közül csak minden második tért vissza épségben, 743 ezer súlyos sérülést szenvedett.
A hadiérdek alá rendelt fürdőhelyeket sérült és beteg katonák áradata lepte el, különösen a termálfürdőket és a klimatikus gyógyhelyeket. A háború alatt ?mundérba öltözött? Magas-Tátra gyógyításon kívül alpesi kiképzés helyéül is szolgált. A hadirokkantak komoly terhet róttak az államra, sorsukat az Országos Rokkantügyi Hivatal intézte. Mellette a Magyar Vöröskereszt Egylet sokrétű, áldozatos munkát végzett.
A fürdőhelyek idegenforgalma a kezdeti visszaesés után emelkedett. Ebben szerepet játszott az átlagosnál jobb élelem ellátásuk. Kialakult a ?menázsi? turizmus: külföldiek és fővárosiak valóságos hízókúrán vettek részt. 1917-ben a háború sújtotta vidékeken megjelent a ?csatatér? turizmus. A fürdőhelyi bazárokban háborús propaganda- és ajándéktárgyakat is árusítottak. A háború vége felé már reklámok is születtek. A fővárosban büszkén hangoztatták: ?ma a legnagyobb divat Pesten idegent forgatni.?
A Fürdőélet a Nagy Háborúban kiállítást S. Nagy Anikó és Spekál József rendezte, és az I. Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával jött létre. A tárlat 2019. március 31-ig látogatható.
Forrás és fotó: mkvm.hu
