Fűzőtől a koronázási ruháig – Sisi gardróbja

Évtizedek óta nem volt olyan karácsony, hogy a televíziók műsorából hiányzott volna az osztrák Ernst Marischka rendezte, Romy Schneider főszereplésével készült romantikus Sissi-sorozat. Az épp szentestén, ráadásul foggal világra jött gyönyörű bajor hercegnő tragikus sorsa máig foglalkoztatja a közvéleményt. Magyarok iránti legendás szeretete, gyönyörű termete, szépséges ruhái hazánkban is csodálat tárgyává tették.

Száz évvel ezelőtt Magyarországon, Sárváron hunyt el az utolsó bajor király, III. Lajos. A Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása az évfordulóra emlékezve a több mint hétszáz éves dinasztia néhány hazánkhoz is kötődő tagjával foglalkozik. A Wittelsbachoktól származnak a bajor identitást kifejező kék-fehér mezők, szövevényes családfájuk két császárral, 16 királlyal és 37 választófejedelemmel büszkélkedhet. A első magyar kötődésű bajor hercegnő Szent István királyunk felesége, Gizella volt, a hagyomány hozzá köti a koronázási palást alapjául szolgáló miseruha készítését és adományozását. A kiállítás központi szereplője azonban Erzsébet királyné, azaz Sisi. Őt, a hozzá köthető, a Wittelsbach családhoz tartozó jelentősebb hölgyeket és a már említett utolsó bajor király alakját idézik meg festmények, fotók, ruhák, porcelánok, ékszerek segítségével.

Karolina Auguszta, Sisi nagynénje, a magyarok által is nagyra becsült császár- és királyné 1816-ben lett a korábban már háromszor megözvegyült I. Ferenc hitvese. Sarolta Auguszta bajor hercegnőből így lett Karolina Auguszta osztrák császárné. A birodalomszerte közszeretetnek örvendő, gyermektelen Karolina a jótékonyságnak szentelte az életét. Féltestvére, Wittelsbach Zsófia Friderika, I. Ferenc József császár anyja azonban nem engedte, hogy a bécsi udvarban meghatározó szerepet töltsön be, és Salzburgba „száműzte”. Kedves lényét Sisi is nagyon kedvelte, szoros lelki kapcsolatban álltak egymással.

Wittelsbach Zsófia Friderika az akaratgyenge Ferenc Károly osztrák főherceg feleségeként 1824-ben házasodott be a Habsburg-családba. Híres szépség volt, de nem erről vált ismertté, hanem ambíciójáról és kiváló politikai képességeiről: elérte, hogy fiát, I. Ferenc Józsefet császárrá koronázzák, elődjét pedig lemondassák és félreállítsák. Bár így nem lett császárné, az irányítást továbbra sem engedte ki a kezéből: a háttérből fia családi életét és politikai karrierjét is felügyelte. Gyermekei kiházasításában is döntő szerepe volt. Megegyeztek testvérével, Ludovikával, hogy elsőszülött fia, Ferenc József annak legidősebb lányával, Ilonával fog frigyre lépni. Ám amikor Ferenc József előre kiszemelt arája helyébe frissen fellángoló szerelmük nyomán Erzsébet lépett, nem akadályozta meg a házasságot.

Az esküvő után azonban gyorsan világossá tette, hogy a bécsi udvarban övé a döntő szó: minden szabadságától megfosztotta és gyermekei nevelésből is kizárta a fiatal feleséget és édesanyát.

Mivel Sisi a boldog és szabad gyermekkora után nehezen alkalmazkodott a Habsburg-udvar szigorához, a mindent előíró, merev szabályrendszerhez, viszonyuk elmérgesedett. Politikai kérdésekben sem értettek egyet: Zsófia a kevésbé szenvedélyes cseh arisztokráciát kedvelte és támogatta. Talán épp anyósa iránti ellenszenve irányította Sisi figyelmét a rebellis magyarokra. Sisinek a kiegyezés megkötésében is döntő szerepe volt, és talán miatta változtattak a koronázási protokollon 1867-ben: a magyar királynék koronázására nem a királykoronázás napján szokott sor kerülni, ám Erzsébet királyné vállához férje koronázása napján érintette a koronát a veszprémi püspök.

Sisi ekkorra már idolnak számított: elegáns megjelenése, karcsú alakja, elbűvölő mosolya lenyűgözte az embereket. Az első modern arisztokrata volt, aki tudatosan foglalkozott a külsejével, étkezési szokásait karcsúsága fenntartása érdekében választotta meg, tudatosan edzette testét. Kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ez gardróbján is meglátszott: kelengyéjében szereplő négy fűzője közül Czédly Mónika szerint kettőt lovagláskor, egyet nappali viseletei alá, egyet pedig a bálokon hordott. Szerencsés alkata – hosszú, de karcsú, 49 centiméter átmérőjű dereka és 172 centiméteres magassága – miatt a fűzők nem  használódtak el gyorsan. Egyetlen szépséghibájának, amelyet az őt ábrázoló festményeken, fotókon nem láthatunk, rossz fogai számítottak. Ezt leplezendő mindig sejtelmesen, zárt ajakkal mosolygott. Hozománya a korabeli leírások szerint szegényes volt, ám a kiállításon is látható ruhadarabjai rendkívül igényes kidolgozottságú, míves termékek, és sokáig kiszolgálták.

A kiállítás különlegessége az ifjú Sisi kockás selyemruhájának Czédly Mónika által elkészített hiteles rekonstrukciója. Mónika sok éve kutatja és alkotja újra Erzsébet gardróbját, így tett a tündökletes koronázási ruhával is. Fényképfelvétel az eseményen még nem készülhetett, akkoriban csak műteremben, hosszas modellállással születtek fotók. Mónika csak Benczúr Gyula és Kovács Mihály festőművészek alkotásaiból indulhatott ki, akiket éppen a nagy esemény élethű ábrázolásával bíztak meg. Egy korábbi, 1866-os, Emil Rabeding bécsi fényképész műhelyében készült felvételt a hasonló öltözet miatt koronázási képnek hitt az utókor, de a jelenlegi kutatások szerint a királyné öltözete pompásabb volt a képen láthatónál.

Az efféle jeles eseményeken hordott, megszentelt ruhát jótékony célra volt szokás felajánlani, így Erzsébet királyné is Ranolder János veszprémi püspök részére adta át, és miseruhák készültek belőle. Ezek a mai napig megvannak és kutathatók is. A fehér uszályos, csipkés, fodros ruhát Párizsból rendelték, ezüstszállal hímezték, Brüsszelben vert csipkével és több mint négyszáz drágakővel díszítették. A drágaköveket a kincstári ékszerekből vették ki, és az ünnepség után visszahelyezték őket. A királyné megoldotta, hogy ruhája lenyűgöző, káprázatos és költséghatékony legyen egyszerre.

A tárlaton Erzsébet egyik unokájával, az 1875-ben született Auguszta hercegnővel is megismerkedhetünk, aki József nádor unokájával, József Ágost osztrák főherceggel kötött házassága révén élete nagy részét Magyarországon, Alcsúton és Budán élte le. Jótékonysági munkája miatt került be a legkiemelkedőbb Wittelsbachok közé. Az I. világháború idején a Vöröskereszt szervezetéhez csatlakozva sebesülteket ápolt, a civil lakosság háborús megsegítésére pedig segélyalapot hoztak létre védnökségével.

Az utolsó bajor király, III. Lajos magyarországi birtokán, Sárváron hunyt el 1921. október 18-án. Német- és magyarországi birtokait jövedelmező mintagazdasággá fejlesztette, Sárváron elsősorban a lótartást és a tehenészetet. A tárlaton saját készítésű sajtját reklámozó számolócédulája is látható. Gyakori magyarországi tartózkodásának eredményeként egy idő után már magyarul köszöntötte uradalmának lakóit. Bajor királyként sokat tett azért, hogy szeretett országa győztesen kerüljön ki az I. világháborúból, ami azonban végül vereséggel és az ő trónfosztásával végződött.

A Magyar Nemzeti Múzeum Wittelsbachok – Sisi családja című tárlata, melynek kurátora Kollár Csilla, február 20-ig látogatható.

Nyitókép: Franz Russ Erzsébet királyné udvari díszruhában című festménye. A képek a szerző felvételei.