Öt fotóművészeti munka, amelyek a természetben, az építészetben és a hétköznapok apró pillanataiban kirajzolódó – felbontható vagy éppen összeilleszthető – geometriai formákra hívják fel a figyelmet.

 
Vajda János: Tél

A harmonikus arányrendszerbe foglalt téli tájképben a fekete-fehér kontraszt dominál. A leghétköznapibb helyzetekben is felfedezhetjük a matematikai arányrendszert. Ebben a kompozícióban a geometria a korlátok, állványok és a lombseprő vonalainak kapcsolódásaiban jut érvényre. A képből kifelé tartó párhuzamosok sejtetik az összeérés lehetőségét. De egy metszéspont a felvétel fókuszában éppen a fehér és a fekete ellentétével valósul meg. Egy havazás emlékként fedi be a félbemaradt lombsöprés pillanatait, a korlátra fagyott hó magassága jelzi az idő múlását. Az őszi munkavégzés félbehagyott, megrekedt, megfagyott. Dermed. Legbelül azonban tudjuk, hogy jön az olvadás, és minden folytatódik majd.

Fekete István: Ívek tánca

A háromszor hármas képosztásba rendezett kompozícióban ornamentikusan szövődik egybe az építészeti részletek geometriája. Boltozati ívek és falfülkék részleteit láthatjuk, amelyeken vetett árnyékok rajzolata részletgazdag nézeteket emel ki. A geometriai formák széles skálája fedezhető fel a képkockákban, többek között háromszögek, gömbrészletek, kúpok, négyzetek, körszeletek.

A fény jelenlétének líraisága megeleveníti az ívek, vonalak, hajlatok és szögek játékosságát. A tekintet követi a fény útját, keresi a forrását, és a sötét árnyékok mélységeit is felfedezi. Bár a felvételeken látszó épületrészletek homogén fehér színűek, a vetett árnyék a feketébe térő szürkés színátmenetek árnyalatait is felvonultatja.

A puritán falfelület tehát a fény mozgása által életre kel. A címadás így nyer értelmet: valóban mozgásba lendülnek, egymással táncba kapcsolódnak a térrészletek. A fénykép hűen őrzi a falfestés aprólékos nyomait, tetten érhetjük az ecset mozgásait, amelyek fokozzák a látvány dinamizmusát.

A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/4. számában jelent meg. Fizessen elő a havonta megjelenő lapra, hogy első kézből olvashassa!
Bognár Péter: Karzat

Szintén egy belső tér geometrikus részelemeinek kompozícióját láthatjuk. A háttér itt is fekete és a fehér, a sötét és a világos képmezői éles kontúrokkal határolódnak el egymástól, míg az előtérben a fény átmossa a karzat átlóit. Ezt a hatást a kívülről beáramló fény megragadása teszi lehetővé. Ebben a nézetben többszörös ellentétpárok jelennek meg a konkrét és sejtelemes hatású képelemekben.

A nyílászáró osztásai geometrikus ritmusba rendeződnek; a függőleges és vízszintes tagolóelemek határozott struktúrát képeznek. A képmező bal alsó harmada a fény mozgásának a tere, melyben érzékeljük a címben is meghatározott napszakot. A látvány megragadott pillanatában a múló idő áramlása is érzékelhető.

Zsila Sándor: Maszk

Zsila Sándor fotográfiáján egy erdős, fás táj lombozata magasodik felénk. A látvány középtengelyen megkettőzve szimmetriába rendezett. A természet burjánzása, az ágak összefonódása egy sajátos vonalas kompozícióban kiemelve egy maszkot – egy zoomorf képet – fest elénk. Az organikus összképben az alkotó geometriai rendszert teremtett, amely egy újabb értelmezési réteggel gazdagodott. Ez a különleges nézet nemcsak lombok rajzolatában láttat egy maszk formát, de eszünkbe juttatja a katedrálisok mennyezeti boltíveinek szövevényes hálóját. Az asszociáció nem véletlen az alkotó ars poeticájának tükrében: „Célom a természetfotózás eszközével bizonyítani azt a csodát, ami körülvesz minket, a természet szépségét, erejét, gyengédségét, szeretetét, és sorolhatnék még sok általában inkább emberre utaló jelzőt. Számomra a természet annyit jelent, mint másoknak a templom. Csodálatos érzés, semmihez sem fogható, egyszerűen otthon vagyok a természetben.”

Zsila Sándor fotóiról itt írtunk részletesen.
Gál András: Kupola

A szakrális terek megidézése után egy valós, épített templom, az Esztergomi Bazilika kupolájának geometriáját figyelhetjük meg Gál András fotográfiáján.

Érdemes kiemelni az épület számtanát a kupola viszonylatában: a félgömb alakú kupolát kívülről 24 oszlop tartja, amelyek között 12 ablak található. Az épület a kupolánál belülről 71,5 méter magas, átmérője 33,5 méter. Az altemplomtól a kupola gömbjéig kereken 100 méter magas.

A fotó nézetében is szigorú rendszerben láthatjuk a kupolabelső 12 oszlopát és ablakát, a centrális körökben egymás fölé magasodó kupoladobot és boltozatot. A felújítás során kifeszített épületháló további 24 cikkelyre bontja a geometriai rendet. A háló organikussága, a beáramló fény jelenségei lazítják, és bontják a szigorú struktúrát.

A Magyar Kultúra magazin további tartalmai itt érhetőek el, a lap előfizetésére vonatkozó információk pedig itt találhatóak.