A tavaly 190 éve született Szendrey Júlia a 19. századi Magyarország egyik eredeti alakja, élete és munkássága sok érdekességet tartogat.
Az Ajkay Alinka irodalomtörténész vezette kerekasztal-beszélgetés vendégei -- Szücs Edit iparművész, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai, a kiállítás társkurátorai, Patonai Anikó Ágnes és Szűts-Novák Rita irodalomtörténészek és Mészáros Zsolt irodalom- és művészettörténész -- arra tettek kísérletet, hogy Szendrey Júlia íróként betöltött szerepét és divattörténeti szempontból érdekes gesztusait vegyék górcső alá.
A beszélgetés elején elhangzott: a kiállítás koncepciója egyrészt az volt, hogy rugaszkodjanak el a Szendrey Júlia alakjához tapadt sztereotípiáktól, másrészt, hogy megmutassák, az irodalmi közegben íróként milyen minőséget képviselt.
Mint megtudtuk, Petőfi felesége George Sand hatására döntött a kissé fiús viselet, a rövid haj és nadrág mellett. Ám ez idáig nem került elő olyan feljegyzés, amely igazolta volna, hogy házon kívül is mutatkozott a megrökönyödésre okot adó szokatlan öltözékben. A róla fennmaradt, összesen négy-öt fotó meglehetősen konzervatív öltözködési szokást örökített meg az utókornak.
Szendrey kora nőtörténeti szempontból roppant izgalmas és sok újdonságot megélt időszak, melyben élénk viták zajlottak a nők emancipációjáról.
A korszakot átitató konzervatív felfogás ugyanakkor szigorú szabályok betartására kötelezte a nőket. Dokumentumok tanúsága szerint például Gyulai Pál és Arany János a női szerzőkről elmarasztalóan, ironikusan gondolkodott, egyikük sem nézte jó szemmel a házimunka helyett folytatott írói tevékenységüket.
Az 1858-ban napvilágot látott, Gyulai Pál tollából származó, Szendrey Júlia írásait megkritizáló cikk a férfi-nő közti egyenlőségre törekvő világban különösen furcsának és szűk látókörűnek tűnhet. Ugyanis az a kérdés foglalkoztatta a recenzió szerzőjét többek között, vajon lehet-e a nő jó író, és ha ne adj Isten igen, mit is írjon szegény? A regényt nem ajánlja, a nőkre jellemző érzelmesség miatt a lírát szintén nem, marad a tárca és a novella, mint női szerzők számára hellyel-közzel szóba jöhető, eléggé szűken mért terep.
Szendrey Júlia nem maradt adós a válasszal: egy csípős novellával reagált, amelyben kifigurázta Gyulai álláspontját. Az ügy pikantériája, hogy Gyulai történetesen Szendrey Júlia testvérét vette feleségül, vagyis Gyulai ? közvetve ? a felesége számára is követendő használati utasítást fogalmazott meg a nők mindenkor érvényes szerepéről és helyéről a férfiak uralta, konzervatív társadalomban.
A környezet elvárta merev szabályrendszer a forradalom idején fellazult, majd a bukás ismét egy szabályozott életvitelt, a családi tűzhely őrzését követelte meg a nőktől.
Szendrey Júliának a 48/49-es események alatt tanúsított szerepéről kevés dokumentum áll rendelkezésre, csak azt tudjuk, a szabadságharc minden percében támogatta Petőfit, és a forradalom elkötelezett híve volt.
Bár azt, hogy ő készítette volna az első kokárdát, semmilyen dokumentum nem támasztja alá, a szép, szimbolikus erejű legenda a nemzeti emlékezetünk része.
