Szentpétery Ádám Munkácsy-díjas festőművészre, művészetpedagógusra pályája kezdetén Victor Vasarely stílusteremtő ereje és az optikai művészet szabadsága inspiráló erővel hatott. Az 1980-as évek nyomasztó kultúrpolitikai légkörében a szlovákiai absztrakt-geometrikus művészet egyik úttörő alakja, mára pedig a nonfiguratív szlovákiai képzőművészet origója lett. Életműve szervesen épül be a közép-európai konstruktivizmus és konkrét művészet hagyományába.
Szentpétery festészetének alapja a klasszikus modern, avantgárd konstruktivizmus, amelyet a hetvenes és nyolcvanas évek magyar neoavantgárd geometrikus festészeti nyelvével ötvöz. Alkotótevékenysége referenciálisan köthető Victor Vasarely munkájához is. A művészet kiterjesztése a szélesebb befogadói közeg felé ugyanúgy foglalkoztatta, mint a geometrikus és a kinetikus művészet, valamint az architektúra lehetséges kapcsolatának kérdései.
Számos köztéri murális munkája mellett az elmúlt 25 évben készített nagy méretű festményei mára emblematikussá váltak, annak ellenére, hogy a kortárs szlovák festészet tágabb kulturális és esztétikai keretei között még ma sem sikerült a geometrikus absztrakt művészetnek elegendő referenciateret létrehoznia. Életművét így egy szélesebb magyar és európai festészeti tradíció folytatásaként tekinthetjük. Tondóinak vizualitása, optikai illúziója, valamint a centrális és decentrális kompozíciók egyensúlyának vizsgálatára épülő négyzetes festményei Victor Vasarely és Bridget Riley op-art festményeivel állíthatók párhuzamba.
Szentpétery munkásságának korai időszakától kitüntetett szereplője a szabadkézzel húzott, maszkolásmentes, fegyelmezett gesztus. Művészetének ezen eleme folyamatosan változik, de a mai napig megőrizte jellegzetességét, amely az egyenes vonalú, lassan elhalványuló függőleges, vízszintes vagy átlós vektor ábrázolása a festményen. 2007-től a képsík térmélységének valós és látens képzete foglalkoztatja, szögletes vásznai gyakran kör formátumúvá alakulnak, és ezzel a látható tér megformázása is megváltozik.
Korábbi egyeneseit projektív geometriával gömbfelszínre vetíti és mozgásba hozza. Ugyanakkor a tér síkba való „görbítése”, munkáinak háromdimenziós illúziója a technológiák – számítógépes modellezés, digitális manipulációk – fejlődésére is reflektál. Monumentális tondói vizuális „adatgömbökként” is értelmezhetők. Festményein jellemzően a tiszta színeket helyezi előtérbe, amelyeket gyakran fehérrel vagy feketével fed be.
Hálózatok című egyéni kiállítása az elmúlt tíz év négy, egymással párhuzamosan futó alkotói programjának fő műveit mutatja be. Címadó festményciklusát öt nagy méretű tondó és torzított kör (ovális) formájú kép reprezentálja. Rotáció és Monotón című, nagy homogén felületekkel komponált táblaképeinek szellemisége és tiszta színei kontextusba helyezhetők a konkrét művészet és Imi Knoebel minimalista festészetével: egyéni karakterű konstrukciójában ő is fontos szerepet ad a körívnek.
Az életművében atipikus Covid-sorozat (2020–2022) mementóként emlékeztet az elmúlt száz év legnagyobb járványára. Színhasználatukban maradnak a klasszikus modern (avantgárd) tiszta színeknél, viszont festésmódjukban és kompozíciójukban számos jellemzőben eltérnek a többi alkotástól. A Covid-festmények mintái egymástól elválasztva, elszigetelve lebegnek a végtelenített térben, ezzel megszakítva a művészre jellemző összekapcsolt, hálózatos struktúrát.
A tárlat kurátora Iski Kocsis Tibor. A Hálózatok 2024. január 21-ig látogatható.
Nyitóképen Szentpétery Ádám festőművész Hálózatok című időszaki kiállításának megnyitóján a Vasarely Múzeumban 2023. november 10-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
