Az 1945 és 1948 között működő, a huszadik századi magyar művészettörténetben jelentős szerepet betöltő és a későbbi generációkra is hatással levő művészcsoport munkásságát bemutató kiállítás ötlete Gulyás Gábor nevéhez (az FMC korábbi igazgatója ) köthető, aki már 2018 körül felvetette egy átfogó tárlat gondolatát Szentendrén, hiszen az Európai Iskola tagjai közül többen szorosan kötődtek a Duna-parti városhoz.
„Évtizedek óta nem volt átfogó kiállítás a csoportról” – meséli lapunknak Pataki Gábor, a tárlat egyik kurátora. „Voltak ugyan kisebb kiállítások az utolsó évtizedekben, például Amstelveenben a Cobra Múzeumban vagy Erdész László szentendrei galériájában, de ezek kamarajellegű kiállítások voltak. Igazából ez az első tényleg monografikus, átfogó kiállítás az Európai Iskoláról. Passuth Krisztina még a kilencvenes évek végén létrehozott egy fiatalokból álló kutatócsoportot – idézi fel a művészettörténész –, amelyben nagyon sok részletet feltártak, és ezek az eredmények is beépültek a mostani tárlatba. Radikálisan nem változtattunk a megközelítésen, nem akartunk mesterségesen vadonatúj koncepcióval előállni. Egyrészt rekonstruálni szerettük volna, hogy valójában mi is történt, másrészt bekerült néhány új szempont is, például a nőművészek szerepe vagy az Európai Iskola helye a kortárs európai művészetben – emeli ki a kurátor, hozzátéve, hogy főleg a tanulmánykötetben válik ez igazán láthatóvá. – De a szellemi gyökerek, így Hamvas Béla, Szabó Lajos, a Tábor Béla-kör és az irodalmi kapcsolatok is megjelennek” – teszi hozzá.
„A kötetben műfaji elemzések is helyet kapnak, mint például a tájképekre koncentráló tanulmány – teszi hozzá Bodonyi Emőke, a kiállítás társkurátora –, de van olyan elemzés is, amely összehasonlítja a szürrealizmus hagyományosabb értelmezését a Mezei Árpád-féle értelmezéssel, és a különbségeket emeli ki. Tulajdonképpen egy kicsit szélesebbre nyitottuk a kapukat, nem a fő áramlatokat próbáltuk mindenáron újraértelmezni, hanem jobban nyitni, jobban részletezni.”
Az impozáns katalógus kapcsán Bodonyi Emőke hangsúlyozza, hogy a kiállítás és a kötet nagyon szoros kapcsolatban áll, hiszen a hattagú kutatócsoportban, majd a kötetben további szerzőkkel kiegészülve olyan elismert szakemberek vannak, akik egy terület-téma speciális szakértői. Nem monografikus, nem egy-egy művészt kiemelő tanulmányok létrehozása volt a cél – húzza alá -, hanem egy-egy nagyobb problémakör áttekintése. A kiállítás koncepciója pedig menet közben is alakult.
„Még a kiállítótér sem ilyen volt. Három évig tartott az előkészület – közben egy szünettel-leállással –, és ezalatt született meg a döntés, hogy a MűvészetMalom felújított középső részét is használhatjuk. Ezzel már ezerkétszáz négyzetméterre növekedett a kiállítás tere, ami kiszélesítette a lehetőségeket, és egy teljesen új fejezet kezdődött. Már kialakult egyfajta koncepció a kényszerszünet előtt, de az új terek ismeretében újraterveztük a kiállítás elrendezését – részletezi Bodonyi Emőke. – Ekkor még jobban megnyílt annak a lehetősége, hogy szekciókra bontsuk a tárlatot, egyrészt tematikus, másrészt szellemileg összetartozó egységekre. Így tudtuk megmutatni például, hogy milyen új emberkép jellemezte őket – magyarázza a művészettörténész –, miképp jelent meg műveikben a világháború, vagy hogyan dolgozták fel a világháborús traumákat. Ami első pillanattól nyilvánvaló volt, az az, hogy az északi szárny ikonikus nagytermébe kerülnek az emblematikus művek.”
„Már az elején tudtuk, hogy Korniss Tücsöklakodalmának, Losonczy Fájdalom és remény című művének ide kell kerülnie, mint ahogy Martyn Ferenc Négy földrész nevű alkotásának is itt van a helye – veszi át a szót Pataki Gábor. – És már az elején kialakult az is, hogy a Malom középső szárnyának tematikája a szürrealizmus, valamint a természetkép lesz, szóval sok minden el lett döntve már az elején, a rendezés során pedig a finomhangolások történtek. Minden szekciónak volt »gazdája«, és minden műtárgy gyönyörűen megtalálta a helyét. Fantasztikusan jó hangulatúak voltak a megbeszélések és az egyeztetések” – idézi fel Pataki Gábor.
A kiadvány követi a kiállítási szekciókat, a képanyag lefedi a teljes tárlatot, azt pedig, hogy a tanulmányok közé milyen szövegek, képek kerültek, többnyire a szerző javasolta – magyarázza Bodonyi Emőke. Az impozáns album a közönség és a szakma köreiben elismerést váltott ki, és bizonyára hosszabb recenzió vagy tanulmány is készül majd róla – teszi hozzá Pataki Gábor.
Fotók: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum
