A lottózás után a műtárgyhamisítás az egyik legnagyobb hasznot hozó szerencsejáték. Nem csoda, hogy sok ecsetvirtuóz művész a rabjává vált. Aki a megtévesztés művészetét űzi, annak számára kecsegtető életformát jelent a tehetség fitogtatása, a köntörfalazás és a csillagászati összegekben mérhető nyereség. Mert egy-egy ritka jó kép megszédíti a műkereskedőt és a gyűjtőt. A művészetet kedvelők pedig imádják nézni a rejtélyekkel övezett szépségek történetét. Az ismertetett filmeket lenyűgöző látványvilág és döbbenetes fordulatok jellemzik. A leírások spoilereket tartalmaznak!
A vászon mögött – Hamis festmények igaz története
A Netflix másfél órás krimidokuja hatvan absztrakt-expresszionista festmény 14 éven át tartó hamisításának történetét mutatja be. A szövevényes eset az egyik vezető New York-i galerista, Ann Freedman nevéhez fűződik, aki több mint harmincéves műtárgykereskedői és galériás tapasztalattal az évszázad egyik legnagyobbnak tűnő üzletét kötötte meg. Visszatérő ügyfele, Glafira Rosales mondhatni a semmiből bukkant elő többek között Rothko-, Pollock-, Warhol- és De Koonig-képekkel. Olyanokkal, amelyeket addig egyetlen szakértő sem látott, egyetlen katalógusban sem szerepeltek, de hatalmas értékűek voltak, ugyanis a világ legdrágábban jegyzett művészei alkották őket.
14 év sok idő. Ez alatt sok festmény és még több pénz fordult meg Ann kezei között. Hatalmas sikernek tűnt, hogy ennyi kiemelkedő ritkaságot fedezett fel. Ám hamarosan kétkedők is akadtak. Olyan szakértők, akik hasonló esetekben vizsgálatokat folytatnak, tanulmányokat írnak és segítenek a hitelesítésben. De szakértő legyen a talpán, aki egy Pollock hitelességét meg tudja állapítani, bármilyen régóta foglalkozzon is az életművel. A film sorra veszi a történet részleteit a gyűjtők szemszögéből, bemutatja Ann csodás karrierívét és a lenyűgöző árveréseket.
A sok kétkedés és a rengeteg kockán forgó pénz botrányt szült, amelyet egy Pollock-festmény kapcsán a világ egyik leghíresebb gyűjtője, Pierre Lagrange robbantott ki. Az ügyben már az FBI is nyomozni kezdett. A film végére kiderül, kik álltak a hamisítási ügy mögött, melynek szálai egészen Kínáig, egy olyan festővárosba vezetnek, ahol nagy tételben foglalkoznak képek előállításával – legyen szó egyszerű mezei tájképekről vagy a Mona Lisáról. De az ügy lezáratlan maradt. Ann ma is praktizáló galerista, csak intézményt váltott. Nem tudjuk, hogy bűnös vagy naiv áldozat. De még mindig hisz a művészetben!
Itt nézhető.
Valódi hamisítvány
Több szempontból is rendhagyó a történet, amely szintén rendhagyó módon filmként nézhető a SzínházTV szolgáltatásában. Színdarabról van szó, amely elméleti szinten foglalkozik a valódi és a hamisítvány fogalmával. Könnyed hangvételű, mégis elgondolkodtató program Hernádi Judit és Kern András párosával.
A történet egy feltételezett Pollock-festményről szól, amelyet a lakókocsiban élő, egyszerű, ám kimagasló esztétikai érzékkel bíró Maude fedez fel. Mert minden hasonló sikersztori ott kezdődik, hogy valaki elképzelhetetlen helyen bukkan világszámra – ennek valószínűsége pontosan akkora, mint a lottóötösnek! Lionel az amerikai művészeti szakértők krémjének feje, a legnevesebb egyetem oktatója, a Pollock Alapítvány vezető kutatója, aki egész életét annak szentelte, hogy ismerje, értse és megítélje az absztrakt festészet alkotásait. Amint meglátja a képet, egyből rávágja, hogy hamisítványról van szó, mégsem meri a kétes vásznat megsemmisíteni. Kinek az igazát és milyen alapon fogadjuk el? Lehet-e valaki élete egész folyamán tévedhetetlen? Ki határozza meg egy mű értékét akkor, ha igazi és akkor, ha nem? A két főhős dialógusából végül kirajzolódik, hogy tulajdonképpen semmi sem az, aminek látszik. Érdemes a darabot megnézni, elgondolkodni rajta, nem utolsósorban pedig az élet más területeire is vonatkoztatni a tanulságait.
Itt nézhető.
Beltracchi – A hamisítás művészete
Ez a dokumentumfilm a világ egyik legismertebb műtárgyhamisítójáról szól. Ő maga számol be hírhedt tevékenységéről, és bemutatja mesterfogásait. Csupán hat év börtönbüntetéssel úszta meg az egész művészeti világ átverését és megtévesztését. Még ma is több ezer képe kering a műkereskedelemben.
A portréfilm különlegessége az, hogy gyakorlati példákon keresztül demonstrálja a festményhamisítás fortélyait, amelyeket maga Beltracchi oszt meg a nézőkkel. Azt a kérdést is feszegeti, hogy mikortól nevezhetünk hamisításnak valamilyen alkotói tevékenységet. Nemzetközi műtárgy-kereskedelmi szakértők beszélnek az árverések és a műtárgyvásárlás mechanizmusairól.
Beltracchi (eredeti neve Wolfgang Fischer) álfestményekkel kötött szövetsége gimnazistakorában született. Akkor jött rá, hogy kiválóan tudja másolni híres festők stílusát, de akár konkrét műveit is. Kicsiben kezdte. Kezdetben régi festményeket vásárolt az ócskapiacokon, és tetszetősebbé, jobban eladhatóvá tette őket. Majd másodvonalbeli modernista festők műveinek átdolgozására tért át. Előző századi vásznakra festett úgynevezett lappangó képeket, és ezzel kitöltötte az egyes alkotók életművének hiányait. Egyre több pénzt keresett, de az áttörést későbbi felesége hozta meg számára. Vele koholták ugyanis azt a történetet, amely a hamis képeket eladhatóvá tette. Eszerint a hölgy nagyapja a második világháború kitörésekor megismerkedett egy zsidó galériatulajdonossal, aki menekülésekor kedvező áron eladta neki a képeit.
Beltracchi vitathatatlanul zseni. Legyen szó akár Dalí, akár Campendonk, Max Ernst vagy Picasso műveiről, bármit képes hamisítani. A csalásra nem stilisztikai hiba, hanem egy bizonyos fehér festék használata miatt derült fény, amit az adott korban még nem ismertek. Beltracchi a feleségével együtt mindent beismert, ám csupán 14 hamisítást sikerült rábizonyítani. Büntetésük letöltése óta saját nevén alkot és festőművészként él, nagy jómódban. Feleségével együtt továbbra is a művészet szerelmesei.
A filmben egyedül a szinkron hagy kívánnivalót maga után.
Itt nézhető.
A szakművész
A szakművész című film túlmutat a dokumentumjellegen. Mark Landis egykori festményhamisító élete tele van furcsaságokkal, nehézségekkel és kérdésekkel. Művészi tehetsége kimagasló, ám örökölt mentális betegségekkel küzd. A róla készült film és a vele készített beszélgetés folyamatosan megkérdőjelezi a valóság fogalmát, legyen szó a realitásról vagy a műtárgyak eredeti mivoltáról.
Olyan hamisítóról beszélünk, aki ellen a mai napig nem indult eljárás, és nem is tudják jogilag felelősségre vonni, mivel csalásai semmilyen anyagi hasznot nem hoztak számára. Ő ugyanis adományozóként működött. Soha nem pénzért adta el festményeit, nem az anyagi haszonszerzés vágya hajtotta.
Története valóságos kalandregény. Húsz amerikai állam több mint hatvan múzeumának ajándékozott többek között maga által készített Signac-, Damier- és Lépine-hamisítványokat, hol szerzetesnek, hol üzletembernek álcázva magát, mikor melyik személyiség illett jobban az általa kreált történethez. Szisztematikusan űzött megtévesztő tevékenységére azáltal derült fény, hogy több intézménynek ugyanazt a munkát, azaz ugyanazon mű másik másolatát ajándékozta.
A fordulatos film nem csupán a hamisító személyét és szövevényes munkásságát mutatja be, hanem a mentális zavarral küzdő személyek nehézségeire is rávilágít. Mark Landisre nem tekinthetünk pusztán csalóként. Sokkal inkább olyan zseninek tűnik, aki saját, furcsa univerzumában létezik. Lelepleződése óta saját nevén alkot, bárki rendelhet tőle festményt a weblapjáról.
A film itt nézhető.
Nagy szemek
Az utolsó ajánlat is rendhagyó. Tim Burton alkotása, és a tőle megszokottól eltérően megtörtént eseten alapul. Nem festmény-, hanem festőhamisításról szól. A rögös útról, amelyen a jelenleg 94 éves Margaret Keane (eredeti nevén Peggy Doris Hawkins) művészete kibontakozott. Pályája elején, az 1950-es évek végén sokak által nagyon kedvelt képeket: jellegzetes, nagy szemű gyermekeket és állatokat, a kritikusok szerint giccseket festett. Válása után megismerkedett Walter Keane üzletemberrel, aki szintén festett, de inkább festménykereskedőként volt eredményes. Adott tehát egy pár, amelynek egyik tagja jól fest, a másik pedig bármit elad. Walter egy idő után azt állította Margaret képeiről, hogy ő az alkotójuk. Sokáig nem derült fény a félrevezetésre. Mivel ez még a női emancipáció évei előtt történt, Margaret nem is tudott szabadulni a hurokból, főleg mert előző házasságából született gyermekét is védenie kellett a viták során felbőszült mostohaapától. Anyagi sikereik vitathatatlanok voltak, saját galériát is nyitottak. Margaret azonban nem nyugodott, mert arra vágyott, hogy mint festőt elismerjék. Hazugságokkal átitatott életük miatt egyre szorongóbbá vált.
A film csúcspontján egy újabb félrevezetésre derül fény: Walter korábbi párizsi látképeit is más festette. A dolognak rendőrségi ügy lett a vége. Mivel a bírósági tárgyalás során a férfi minden vádat tagadott, a bíró behozatott két vásznat, és arra kérte a két felet, hogy fessék meg a jellegzetes, nagy szemű alakokat. És ez természetesen csak Margaretnek sikerült.
Itt nézhető.
