A Modem Új közvetítések kiállításához kapcsolódó beszélgetés zömében arra keresték a választ, hogy az internet megjelenése hogyan változtatta meg a műtárgypiac működését, valamint a harmincas művészek lehetőségeit.
Az Instagram megkönnyíti a láthatóságot, segíti a tájékozódást
A közösségi média térnyerésének köszönhetően a művészek egyre hatékonyabban tudnak tájékozódni a világban zajló művészeti történésekről, az aktuális trendekről. Egyszerűbbé vált számukra a nemzetközi kapcsolati háló kialakítása is. Keresztesi festőként, Spengler műgyűjtőként is ezt tapasztalja. A gyűjtő kiemelte továbbá, hogy az Instagram böngészése során folyamatosan rácsodálkozik, hogy milyen sok fiatal tehetség van körülötte. Lehet, hogy ez korábban is így volt, teszi hozzá, csak nem volt ennyire széles a láthatóság és a hozzáférhetőség. Keresztesi pedig rávilágított, hogy az internet megnyílása és az információáramlás felgyorsulása a képek esztétikáját is alapvetően befolyásolta.
Az internet megjelenésével a gyűjtőknek, a művészeknek és a galériáknak is könnyebbé vált a kapcsolathálók kialakítása, ami nagy hatással volt a műkereskedelemre is. A harmincas generáció az Instagramon keresztül már könnyebben megtalálja a saját közönségét, a gyűjtőkörét, a határok lebomlásával egyszerűbbé válik az út egy nemzetközi galériához is. Keresztesi azonban rámutat, hogy a művészek ettől még nem az Instán kezdik el árulni a képeiket. Az online kiállítások és vásárok is kevésbé működőképesek és eredményesek. „A klasszikus csatornák nem megkerülhetők” – állítja, és Spengler a saját műtárgyvásárlási metódusát példaként hozva szintén ezt támasztja alá. Mint mondja: férjével, Somlói Zsolttal ők sem az Instán keresztül keresik meg az alkotókat. A felület csupán a tájékozódást segíti. A gyűjtőnek is biztonságérzetet ad, ha olyan művésztől vásárol, akinek egy galéria már bizalmat szavazott.
A fizikai határok lebomlásával a fiatal művészek néhány év alatt sztárok lesznek
A láthatóság következménye, hogy a fiatalok nagyon gyorsan válnak sztárművészekké, jegyzi meg Spengler. Az egyetemről frissen kikerült festőkkel alig történik valami. Mégis: ha jól menedzselik magukat az interneten, akkor olyan magasra felmegy az áruk, hogy szinte elérhetetlenné válnak. A magyar gyűjtők számára szinte követhetetlen ez a folyamat, mivel nem tudnak jelen lenni a nagy nemzetközi kiállításokon, ezért fontos, hogy a dolgok elébe vágjanak, és próbáljanak minél előbb tájékozódni az internet segítségével. Lényegében mindenkinek az a célja, hogy megtalálja a jövő sztárjait, mielőtt nagyon felmenne az áruk.
Kiemelt fókusz a fiatalokon: hódít az ultracontemporary
A gyűjtők egyre intenzívebb figyelemmel fordulnak a harmincas alkotók felé, amit jól mutat, hogy az ultracontemporary művészet a nemzetközi műtárgypiac 15,5 százalékát teszi ki. Átlagáruk tíz év alatt 618 ezer dollárról 4,9 millió dollárral nőtt. Tavaly júliustól idén júliusig pedig ezek a fiatalok 420 millió dollárt hoztak a piacnak, ami őrületes emelkedést jelent. Fenyvesi azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a rekordok leginkább a másodlagos műtárgypiacon jelennek meg. Az elsődleges piac még nem tart ott, hogy ez a generáció ekkora árakat érjen el. Az viszont világosan látszik, hogy a befektetési oldal felfedezte a fiatal művészeket.
Ugrásszerű növekedés vagy lépésekben haladás?
Fenyvesi szerint az Instagram olyan, mint a videójátékokban a csalókódok, amikkel át lehet ugrani azokat a lépcsőfokokat, amelyek régen kellettek a művészi sikerhez. A művészettörténész úgy gondolja, hogy az intézményrendszernek is fontos lenne követnie ezt a működést, hogy ne váljon elavulttá. Spengler pedig némi szkepticizmussal közelít a hirtelen jött sikerhez. Mint mondja: lehet, hogy valakinek néhány év alatt kiugróan magasra megy fel az ára, de ez nem biztos, hogy az alkotó műveinek értékével arányos. Az Insta jó eszköz, de sok veszélyt is rejt. Ha egy fiatal művész minden művét jó áron eladja, kortárs aukción is szerepel, de mégsem tud bekerülni egy szakmai közegbe, akkor hosszú távon nem lesz sikeres. Ha a szakmai életrajza nem lépésenként felépített, akkor később egy gyűjtő nem fogja komolyan venni őt. Így tehát az Instagram tűnhet úgy, mint egy gyorsítósáv, ám a szakmai, intézményi háttér nélkül nem lehet művészi sikerről beszélni.
A fiatal művészek felépítése
Fenyvesi elmondta, hogy galeristaként teljesen másképp kell építeni egy fiatal alkotót, mint az 1960–70-es évek művészeit. Elsődleges feladat, hogy integrálják egy intellektuális körbe, ahol korosztályos alkotók egymás inspirálják, miközben a magányuk is csökken. A művészettörténész azt látja, hogy az internet megjelenésével e generáció szakmai hálója a legkevésbé fix, és a társas kapcsolataik is hiányosak. Önálló és csoportos kiállításokon, művészeti vásárokon való szerepeltetéssel igyekeznek ezen javítani, valamint fontos feladat a külföldi kurátorokkal való megismertetésük is.
A fiatal izgalmas, a fiatal friss
Spengler elmondta, hogy a kétezres évek közepén eljött számukra az a pont, amikor úgy érezték, hogy eleget gyűjtötték a közelmúlt alkotóit. Most már friss alkotásokra vágynak. A fiatalokra fókuszálás oka pedig az, hogy az ő képeik tudósítanak leginkább arról, ami ma zajlik a világban. „Felszabadító azzal foglalkozni, ami ma van. Nemcsak a történelem érdekes, ezért nyitottnak kell lenni a saját korunkra, és meglátni, hogy milyen sokszínű a mai művészet” – összegzi Spengler.
Lokális intézményrendszer
A digitális világ berobbanásakor az 1990-es években az intézményrendszer szkepszissel fogadta a digitális technológia inspirálta művészetet. Most azonban már látszik, hogy a közgyűjteményekben fehér foltok vannak, hiányoznak az installációs tárgyak, a digitális objektek, a printek.
Spengler arra is rámutatott, hogy a hazai közintézményekben a 2000-es években nagyon inspiráló kiállítások voltak. A kurátorok időt szántak arra, hogy felkutassák a legfrissebb alkotókat. Ez azonban már nem jellemző. Talán emiatt is van az, hogy egyre inkább a galériák veszik át ezt a szerepet, a harmincas generáció alkotói pedig külföldi intézményekkel próbálnak kapcsolatot építeni.
A gyűjtő azt is hangsúlyozta, hogy manapság az a művész, aki sokáig horgonyoz egy helyen, hátrányba kerül azokkal szemben, akik sűrűn váltogatják a lokációjukat vagy a galériájukat.
Fotók forrása: Modem
