„Egy irodalmi esten másfél óra alatt kell bemutatni egy művet vagy írót, elindítani a beszélgetést és megérkezni lelkileg. Szép feladat, egyben kihívás, de minket az ezen kívüli 22 óra is érdekel. A karavánnal egész nap együtt vagyunk az író vendégünkkel, és ezt dokumentáljuk filmen és fotón. Hallatlanul izgalmas, amikor valaki beenged a világába, megismerhetjük személyes aspektusból a napját, és egyre több réteget láthatunk meg a művészből” – mondta el Juhász Anna, a PKÜ kiemelt programokért felelős igazgatója, az Irodalmi Karaván szervezője. Az utazás célja az is, hogy a korábban leginkább a fővárosban működő programok után végre határokat átlépve váljon valódi közösséggé az Irodalmi Szalon-estek sora, a szervezők felkereshessék az irodalomszerető, olvasó embereket, elsőként Erdélyben.

Határon

Az Irodalmi Karavánra egymás után érkeznek az író és művész vendégek. Budapestről január 24-én Bartis Attilával indult a kisbusz. A Marosvásárhelyen született és tizenhat évesen Budapestre költözött író a járványhelyzet óta most tér először haza – legutóbb 2019 őszén járt Csíkszeredában és Bukarestben, A szigeteken című anyaggal, saját fotográfiáinak kiállításán. Az otthon és itthon kérdése az út folyamán többször is felmerült a beszélgetésekben. Szóba került, hogy mit is jelent hazaérni, s bármennyire is érvényes az Amiről lehet című, Kemény Istvánnal közös beszélgetős könyv óta a válasz, miszerint „amit jelent, az olyan evidencia, amiről nem igazán lehet beszélni”, mégis adott a kérdés, hogy hol van otthon leginkább Bartis, aki az elmúlt években leginkább Jáva és Budapest között ingázott. Összességében harminchét éve él Budapesten, ez pedig több mint kétszer annyi idő, mint amit Marosvásárhelyen töltött gyermek- és fiatalkorában.

A határhoz való közeledéskor érezhetően feszültebb lett a hangulat.

„Ha átjövök a határon, akkor igen, hazaérkezem, persze a legszűkebb kör Vásárhely és Szárhegy, de attól kezdve, hogy fel kell mutatnom az útlevelet, az már otthon. Hazajönni Erdélybe az mindig nagyon más, mint bárhová máshová utazni. De azok a zsigeri reflexek, amik hajdan beleivódtak az emberbe a határátlépéskor, azok nem múltak el. Sem a rendszerváltástól, sem az elmúlt évtizedektől – még akkor sem, ha csak legyintenek, és átmehetek simán. Pont ettől nehéz: a jó tapasztalatok nagyon nehezen tudják felülírni a rossz tapasztalatokat, főleg, ha a rossz volt előbb. Hiába nem volt sok esztendeje semmiféle problémám a határon, mindig ott van a de egyszer lehet érzése.”

Keresővel a nyakában

Bartis Attila egész úton fotóz: a tájat, a havas messzeséget, egy parkolóban a kamionokat, egy feketerigót, egy gyárkéményt. A világot, amit épp megélünk. Nyakában egy 35 mm-es objektív látószögének megfelelő kereső. Vajon azt látja a fényképezőgép keresőjén át, amit nem ér el soha? Vagy épp, hogy általa érjük el mi is a megfoghatatlan tartományt, az örökkévalóságot vagy épp a múlandóságot?

Este nyolc órakor megérkezett a kisbusz az utazás első állomására, Sepsiszentgyörgyre.

Az Irodalmi Karaván január 25-én Sepsiszentgyörgyön 11 órakor a Székely Mikó Kollégiumba érkezik, ahol Juhász Anna tart rendhagyó irodalomórát, 18 órakor pedig a Kónya Ádám Művelődési Házban tartják meg Bogdán Zsolt színművész és Bartis Attila író részvételével az Irodalmi Karaván Szalon-estjét.

Képek: Bach Máté

Az Irodalmi Karaván a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében jön létre.