Bár a világjárvány miatt a tervezettnél egy évvel később, csak idén ősszel nyílik meg a festőóriásunk művészetét bemutató átfogó kiállítás, a késedelemből előny is kovácsolódott: idén több olyan remekmű kerülhetett be a kiállítás anyagába, amely tavaly még nem állt rendelkezésre.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből a II. világháború viszontagságai során eltűnt, és Szarvasy Mihály magyar származású New York-i műgyűjtő, kulturális tanácsadó csak a közelmúltban, egy amerikai hagyatékban fedezte fel a kis méretű olajfestményt, a Vitorlás a Starnbergi-tavont, amelyet idén áprilisban Magyarország főkonzulátusa segítségével juttatott vissza Budapestre.
1944. november–decemberben döntöttek a magyar műkincsek Nyugatra menekítéséről, biztonságba helyezéséről. Menekítési útvonaluk a hadiállapot, a zűrzavaros politikai helyzet miatt nehezen volt nyomon követhető.
Először a Magyar Nemzeti Bank veszprémi trezorjába kerültek, majd az orosz front közeledtével továbbszállították őket Pannonhalma, Győr, Csorna, Szentgotthárd felé.
A szállítmány végül 1945 augusztusában a müncheni Central Collecting Pointba érkezett, ahonnan később két részletben kerültek vissza Budapestre a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria műtárgyai.
A kalandos út során tűnt el a kis méretű Szinyei-festmény, amelyet 1867-ben, müncheni képzőművészeti akadémiai tanulmányai idején festett a művész.
1864-ben iratkozott be az akadémiára, de a hagyományos festészeti témák és technikák nem érdekelték, a korabeli müncheni művészeti élet legkiválóbb fiatal festőivel barátkozott. 1867-től Carl von Piloty legendás osztályában tanult, és tőle végre megkapta a szükséges bátorítást festői kifejezésvágyának kibontakoztatására. Ebben az időszakban több kis méretű olajképet készített, amelyeken új technikát és színhasználatot próbált ki, szakítva az akadémia által preferált történelmi témákkal és a sötét szín használatával. Tehetségét bizonyítja, hogy már ezeket a „próbálkozásait” is zárt kompozíció és a klasszikus tökéletesség íze jellemzi a frissességük mellett.
A kis kép párától átitatott atmoszférája a korban egészen egyéni, újfajta természetlátásról tanúskodik; alkotója sosem láthatott hasonlót sem a szűkebb, sem a tágabb környezetében. A kép születése után, 1869-ben Münchenben rendezték a kortárs francia festők tárlatát, amelyre Gustav Courbet is ellátogatott, és a tolmácsa éppen Szinyei Merse Pál volt, aki a festőnövendékek közül a legjobban beszélt franciául. Itt szembesülhetett vele, hogy az akadémista festészeti stílus megváltoztatására másutt is születtek az övéhez hasonló új törekvések.
A Budapestre visszatért festmény azért is fontos, mert színkísérletei és a természeti élmény megragadásának módja alapján a korszakos jelentőségű Majális elkészültéhez vezető út első állomásának tekinthető.
2020-ban Szinyei Merse Pál születésének 175. és halálának századik évfordulóját ünnepeltük. November 12-én a kényszerűségből elhalasztott centenáriumi tárlat nyílik meg a Magyar Nemzeti Galériában.
Az előkerült festményt Hessky Orsolya, a kiállítás egyik kurátora és Szűcs György, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese mutatta be.
A nyitóképen Szinyei Merse Pál: Vitorlás a Starnbergi-tavon (1867). A fotó a szerző felvétele.
