Hazay Annamária tizennégy éve tart énekes foglalkozásokat kisgyerekes szülőknek és a koraszülött osztályokra is rendszeresen jár, hogy zenével segítse át a koraanyákat a traumán. A karantén óta LIVE foglalkozásokat tart. A család hagyományai és az éneklés lelki fejlődést segítő szerepe mellett arról is beszélgettünk, hogy lehet-e online is kapcsolódni egymással a dalok által.
Egy kodályi idézet nyitja a Facebook csoportod, a Mit énekelj otthon?-t.: „Az anya nem csak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.” Miről szól számodra ez a sor?
Arról, hogy a gyermek érzelmi intelligenciáját, a világhoz való hozzáállását az határozza meg, amit az édesanya nyújt számára a korai években. A gyermek egészséges lelki fejlődéséhez az kell, hogy az anya figyeljen rá, higgyen magában, támogassa, segítse. A gyermek később abból táplálkozik, amit a szülei nyújtottak neki lelki téren.
Kodály is abban hitt, és én is azt vallom, hogy az énekhang és a dallam a gyermek lelki fejlődésének legfontosabb eszköze. Ő mondta azt is, hogy „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.” Tudományosan is bizonyított, hogy az idegpályák működésére pozitívan hat a dallam. Ezt sok kutatás bizonyítja, de bennem kialakult az ösztönösség, hiszen nálunk generációk óta öröklődik az a hagyomány, hogy a mindennapjainknak szerves része az ének, a zene.
Hogyan kell ezt elképzelni?
Már az anyai nagyszüleim életében fontos szerepe volt az éneklésnek. A nagyapám második világháborút megjárt, megtört férfiként tért haza, lelkileg teljesen leépülve. Azokban az időkben különös gyógyír volt a lelki sebekre az éneklés. Ezt a hozzáállást észrevétlenül hozta magával az anyukám: ő is mindig énekelt nekünk, hogy könnyebbé tegye a mindennapok feladatait. Minden dal feszültségoldó volt. Nemcsak énekelt, de nagyon sok dalt is hallgattunk: Vitai Ildikót, Gryllus Vilmost, Kalákát, Sebő Ferencet. Az anyukám ízlése mentén fejlődött a mi zenei ízlésünk is, miközben átörökítette a szüleitől kapott batyut. Én is észrevétlenül ezt a csomagot adom tovább a gyerekeimnek, akik szintén használják.
Nemcsak otthon, hanem az iskolában is jó támaszt kaptál.
Rákosligeten a körzetes iskola zenetagozatos osztályába jártam, ahol szintén mindennapos volt az éneklés. Elképesztően jó pedagógusok vettek körbe minket. Szabó Ágnes, az alsó tagozatos tanítónőm például nagyon meghatározó. Amikor 2006 végén elkezdtem Ringató foglalkozásokat tartani, akkor is az volt a motivációm, hogy úgy foglalkozzam a felnőttekkel, ahogy Ági néni foglalkozott velünk. Mindig ittuk a szavait. Hitelesen közvetítette a dalok erejét, szépen ráirányította a figyelmünket azok szépségére, megmutatta, hogy mit vegyünk észre bennük.
A nővéred is ebbe az iskolába járt, és több más hasonlóság is van a pályátokban.
A zene mindkettőnk életében fontos, de míg Timi szereti tudományos oldalról is megtámasztani a tevékenységeit, én inkább érzelmileg, intuitív módon közelítek a világ dolgaihoz. Mindketten keressük a harmóniát a világban, csak más az eszköztárunk. Sokszor éneklünk még ma is együtt. Ő is tartott régebben zenei foglalkozásokat gyerekeknek, most A Te hangodat ismerem nevű alapítvány programvezetője, kitalálója, melyben önkéntesként dolgozunk.
Mi is pontosan ez a program?
Dr. Szabó Miklós, a SE I. Sz. (Bókay) Gyermekklinika osztályvezetője 2014 januárjától kérte fel Timit, hogy zenéljen, énekeljen az újszülött-koraszülött intenzív osztályon. A zene és az éneklés különleges erővel bír a kapcsolatépítésben, ez pedig a koraszülők és a babáik esetében kiemelten fontos, hiszen nem volt lehetőségük, hogy „kitöltsék” azt a bizonyos 9 hónapot. Az önkéntesekkel való közös éneklés segít nekik, hogy oldják a saját szorongásaikat, és abban is, hogy kompetenssé váljanak a gyermekük gyógyításában. Az éneklés hatására ugyanis normalizálódnak a kicsik vitális paraméterei. A baba bárki közül felismeri édesanyja hangját, aki ha énekel, dudolászik neki, akkor képes őt megnyugtatni, ellazítani. Ma már tizenkét intézményben vagyunk jelen.
Segítesz a koraszülőknek a traumafeldolgozásban, de tanítod is őket, hogyan alakítsanak ki egészséges szülő-gyerek viszonyt. Jól gondolom, hogy a foglalkozásaidon is valami ilyesmi történik?
Óvónői, tanítói diplomáim és egy fejlesztő pedagógiai végzettségem van, ebből azért látszik, hogy az én célom mindig is az volt, hogy gyerekeket tanítsak. Azonban végül úgy alakult, hogy mégsem a gyerekeket, hanem a felnőtteket tanítom. A foglalkozásokon a szülőket akarom meggyőzni arról, hogy a legértékesebb inger, amit adni tudnak a gyereküknek, az nem a fejlesztő foglalkozás, hanem az éneklés, mely feltételezi az érzelmek kibontakoztatását.
A szülők sokszor azért hozzák el ezekre az alkalmakra a gyerekeiket, mert azt hiszik, hogy ez egy fejlesztő foglalkozás, amin én majd énekelek a kicsiknek, elvarázsolom őket, miközben a babák az anyukájuk ölében pihengetnek. De valójában itt együtt-éneklés zajlik. Egészen elképesztő, amikor látom az anyukákon, hogy milyen emlékek szakadnak fel, milyen érzelmek törnek elő bennük egy-egy dal hatására. Hiszen az énekléshez egészen addig pozitív élmény társul, amíg egy pedagógus el nem nyomja azt bennünk azzal a mondatával, hogy te ne énekelj, mert neked hamis a hangod. Azonban nem ez az alapvető élményünk az énekléssel kapcsolatban, hanem az, amikor gyerekként az édesanyánk ringat és altatókat énekel nekünk. És ennek az élménye tör elő, amikor mi a foglalkozásokon közösen énekelünk.
Nálad akkor az is bátran énekelhet, aki hamisan szól?
Igen, mert az énekléshez nem tiszta hang kell, hanem tiszta lélek. Nekem azok a legszebb pillanatok, amikor látom, hogy valaki felszabadultan énekel. És a gyerek nem azt érzi, hogy hamisan énekelsz-e vagy sem, hanem azt, hogy az érzelmeid őszintén kiteríted elé. Sokan azt mondják, hogy ők hamisak, ezért nem énekelnek a gyereküknek, nehogy elrontsák a hallását. A hamis emberi hang azonban nem tud rontani a gyerekek zenei hallásán, mert az éneklés az érzelmi nevelésről, és nem zenei nevelésről szól.
És mit kell énekelni otthon?
Bármit. Csak énekelj. Az a fontos, hogy ne fogd vissza magad. Hiszek a kodályi elvekben, a zenei nevelésben fontos szerepe van annak, hogy honnan merítünk. De ez nem jelenti azt, hogy kizárólag értékes és tiszta forrásból származó dalok szólhatnak otthon. A foglalkozásaimon 80%-ban kerülnek elő a magyar és más népek dalai, műdalok és kórusművek, de 20%-ban nóták és az egyéb jópofa, vicces éneke is előkerülnek.
Ezek segítségével adok egy olyan szűrőt, összehasonlítási alapot a gyerek kezébe, amivel később külön tudja választani az igényes és a kevésbé minőségi zenét. Másrészt a mindenki által ismert énekekkel a szülőket könnyebb felszabadítani az éneklési gátlás alól. Ha pedig ez megvan, akkor jöhetnek a szép népdalok, amiket mindig interpretálok számukra.
A járvány miatt most a Facebookra helyezted át a foglalkozásaidat: az élő találkozásokat a LIVE-ok váltották fel. Hogyan éled meg, hogy fizikailag nem tudsz találkozni a közösségeddel és képernyőn keresztül megkapják-e ugyanazt az élményt, amit élőben?
Az első reakcióm egy nagy kétségbeesés volt: mi lesz az anyukáimmal, hogyan segíthetnék rajtuk? Az első LIVE nagyon nehéz volt érzelmileg, viszont döbbenetes élményt adott: közel 200 család énekelte együtt ugyanazokat a dalokat. Hálás vagyok ennek az időszaknak, mert sokkal inkább megmutatta, hogy miként kell megvalósulnia otthon a zenei nevelésnek. Ha a szülők eljönnek a foglalkozásaimra, kevésbé tudnak átszellemülni, mint a saját közegükben.
Én sem kaptam még sosem ennyi pozitív visszajelzést: az élő foglalkozásokon legtöbbször csak egy mosolyra, egy köszönömre van idő, most viszont az anyukák részletesen megosztják, hogy mit kaptak egy-egy daltól. Így furcsa, de a LIVE, bármennyire is személytelennek tűnik, számomra mégis sokkal személyesebb. Hiányzik, hogy a gyerekek körében legyek, de most is rengeteg öröm ér a munkám során.
A szülőknek nagyon sokféle nehézséget és szorongást okoz a mostani helyzet. Képesek az ő szorongásaikat is oldani ezek az alkalmak?
Szerintem igen, hiszen az éneklés a jelenben tart. Amikor valaki bekapcsolódik a LIVE-ba, akkor már nem fontos, hogy áll a mosatlan, hogy el van csúszva a határidővel, hogy mi volt vagy mi lesz. Az éneklésnek ezért van terápiás hatása, mert nem tudsz másra figyelni, csak magára az élményre. A világ zajából kirángat és elcsendesít az éneklés.
Hogyan építesz fel egy foglalkozást?
A dalok és az ölbeli játékok váltják egymást. Törekszem arra, hogy minden foglalkozáson legyen két-három olyan dal, amit mindenki ismer. Például a Hej, Dunáról fúj a szél, a Kis kece lányom, a Tavaszi szél… Ezekkel meg lehet teremteni a hangulatot, és rá lehet építeni egy kevésbé ismert dalt is. Az ölbeli játékoknál is figyelek arra, hogy legyenek mindenki által ismertek, ha pedig már meggyőztem őket, akkor jöhetnek a különlegesebbek.
Milyen terveid vannak, mi lesz, ha vége a korlátozásoknak?
Nagyon nehéz ezt megválaszolni, mert nem tudjuk, hogy a rendszer hogyan fog minket visszaengedni a művelődési házak falai közé, milyen kereteket adnak. Az online térben mindenképpen szeretnék maradni, hiszen a csoportomban nemcsak budapesti családok vannak jelen, máshonnan is csatlakoztak. Egészen Kaliforniáig eljutott a hírünk. Svájcból, Belgiumból, Olaszországból, Lengyelországból, Németországból is vannak itt... Sokáig ez nem is derült ki, hiszen nem az a lényeg, hogy ki hol él, hanem hogy mi, magyarok mit énekeljünk!
Képek forrása: Facebook/Mit énekelj otthon? - Hazay Ancsa foglalkozásai kisgyermekes családoknak
