A régészeti kutatások alapján a vár a honfoglalás után, a 10. században épült. A letelepülő magyar törzsek egyikének vezéri szálláshelye lehetett, a hagyomány szerint Szabolcs vezéré. A középkori geszták a váralapítást is Szabolcs nevéhez kötik, a történelmi kutatások azonban nem erősítették meg ezt a feltételezést. A háromszög alakú várat két oldalról a Tisza magas partja határolta, a harmadik oldalra pedig mesterséges folyómedret ástak. Így szigetként nyújtott védelmet a környéken lakók számára, elsősorban az ismétlődő úz és kun támadások ellen.
A 337×225×397 méter méretű, háromszög alaprajzú vár falait rekeszes, csapolt faszerkezetből építették, amelyet jórészt a folyómeder kiásásával kitermelt földdel töltöttek meg. A fal magassága nyolc és tíz méter, szélessége húsz és harmincöt centiméter között ingadozott. Külső falát egyenesre, míg a belsőt néhol lépcsőzetesre alakították.
A tatárjárás után a mellette kiépült megyeközpont és ispáni székhely elvesztette a jelentőségét, így a vár is elnéptelenedett.
Az elkorhadó faszerkezetből kiömlő föld manapság domború sáncot alkot, de így is jól érzékelteti az egykori erődítmény lenyűgöző méreteit.
Először 1894-ben, a honfoglalás ezredik évfordulója tiszteletére Jósa András orvos, a Szabolcs Vármegyei Múzeum alapítója irányításával kezdtek régészeti feltárásba a területen. A millennium évében a megye közönsége emlékoszlop állításával tisztelgett a nagy elődök előtt: „Hirdesd mig a világ, hirdesd mig napja tart, hogy helyén találja harcz munka a magyart” – olvasható az oszlopon.
Győrfi Sándor Szabolcs vezért ábrázoló, életnagyságú bronzszobrát a földvár egykori kapujában a millecentenárium évében állították fel, a honfoglalókra, valamint az itt harcoló és elesett katonákra pedig kopjafákkal emlékezik az utókor.
A település másik Árpád-kori nevezetessége az egykor Szűz Máriának szentelt templom, amely a legújabb régészeti feltárások alapján az 1092-ben Szabolcsban megtartott zsinatnak is helyszíne volt.
Az egykor háromhajós, hat kőoszlopos templom a 11. században épülhetett. Kör alakú szentélyét a 14. században a tizenkét apostolt ábrázoló freskóval díszítették, amely mára már elpusztult. A 15. században gótikus stílusban történtek kisebb átalakítások. A 16. századtól a református egyházé lett. 1841-ben egy földrengésben súlyosan megsérült, és a helyreállítás során elvesztette háromhajós osztását. 1900-ban tornyot emeltek mellé, amelyet 1944-ben egy visszavonuló német alakulat robbantott fel. A román kori templom szerencsére nem sérült meg végzetesen.
Szent László király elnökletével itt tartották meg 1092-ben az egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést.
Az itt elfogadott és kihirdetett törvények megerősítették az egyház hatalmát és a kereszténység erkölcsi tekintélyét.
Mint a Szabolcson felállított emlékoszlop is hirdeti, 1092-ben a zsinaton döntöttek Szent István király napjának augusztus 20-i megünnepléséről.
A település nevezetessége még a 18. századi, késő barokk stílusú Mudrány-kúria. A kelet-magyarországi nemesi kúriák sorába illeszkedő épület különlegessége, hogy az ebédlő és a hálószobák mennyezetét a magyar történelem kiváló személyiségeinek portréival díszítették, ami a megrendelő, Mudrány János nemzeti elkötelezettségét jelezte.
Az ebédlő ajtaja felett Vörösmarty Mihály Szózata olvasható kőbe vésve. Az örökös nélkül elhunyt Mudrány András a református egyházra hagyta az épületet, amely 1977-ig parókiaként és lelkészlakként működött. Termeiben jelenleg a vidéki kisnemesség életét bemutató enteriőr fogadja a látogatókat.
1928-ban Móricz Zsigmond is vendége volt a lelkészlaknak. A látogatás emlékére született Az ebéd című novellája, ami Tomory Dezső lelkészt felháborította, mert az események szerinte nem úgy történtek, ahogy Móricz megírta őket. Perre is vitte az ügyet. A bíróság az alkotói szabadságra hivatkozva nem marasztalta el az írót, de Móricz soha többé nem vendégeskedett a településen.
Forrás: Örökséghelyszínek.hu, Nöri
Nyitókép: Győrfi Sándor: Szabolcs vezér szobra. Fotók: A szerző felvételei
