A kiállítás a „válogatás válogatása”, hiszen a múzeum mára több mint 1000 műtárgyból és mintegy 40 000 tételből álló gyűjteményéből a fenti csoport is majd 500 művet jelent. Ennek kevesebb mint felére szűkítették a mostani kiállítás anyagát; a további műveket a múzeum honlapján találják meg az érdeklődők.
A válogatás egyben áttekintést ad a Ludwig Múzeum gyűjtőköréről is. Szerepelnek a neoavantgárd progresszív művészei, továbbá a hetvenes évek konceptuális tendenciái eddig még be nem mutatott munkákkal, illetve a vajdasági BOSCH+BOSCH alkotói, párhuzamba állítva a Pécsi Műhely tevékenységével. Külön termet szenteltek a 2010-es évek végén egyre markánsabbá váló festészeti fordulat fiatal alkotóinak és a legfiatalabb művésznemzedék további tehetséges képviselőinek.
A gyűjtemény különlegességét kelet-közép-európai karaktere adja: tematikus blokkokban helyezték el a frissen bekerült ukrán, valamint szlovák, észt, lengyel, orosz és albán műveket, összevetve a magyar törekvésekkel.
Hasonló egységekbe kerültek a női szerepmodelleket vizsgáló munkák, az egyéni és kollektív történelmi emlékezetet, traumákat érintő, elsősorban fot alapú művek, az (ön)arcképek és hiányuk. Olyan általánosabb művészetelméleti kérdéseket is felvetnek a kiválasztott művek, mint a „képtelenség” vagy a képi identifikáció nehézsége és elvesztése, a művész és a művészet társadalomban betöltött pozíciója, a táj és az életkép tradícióinak felülírása, valamint a három dimenzió és a sík viszonya.
Természetesen ezek a csoportok átjárhatók. A kiállítás rendezése során arra törekedtek, hogy ne didaktikusan határozzák meg az értelmezési kereteket, hanem inkább – a művekhez írt szövegek segítségével – a látogató maga is új nézőpontokat keressen és új összefüggéseket teremtsen a művek között.
A kiállítás anyagát válogatta és rendezte: Bradák Soma, Dékei Kriszta, Fabényi Julia, Készman József és Szipőcs Krisztina.
Képek: Ludwig Múzeum
