Visky András: Betlehemi éjszaka
Szeretem, amikor a jól ismert bibliai történeteket valamelyik mellékszereplő szemszögéből meséli újra valaki. Így tett Visky András is, aki Betlehemi éjszaka című meséjében Bari ben Bárányt és Bence ben Juhot szólaltatja meg. Párbeszédüket a feláldoztatástól való félelem árnyékolja be, ám egyszer csak megjelenik egy angyal. A Messiás születésének örömhírét hozza, aki számukra is szabadítást hoz: többé nem kell attól tartaniuk, hogy valaki feláldozza őket. Az evangélium mintegy „alulnézetből” fogalmazódik meg itt, a gyerekek számára is érthető, befogadható módon, de nem szájbarágósan. Különösen tetszik, hogy az alapvetően komoly hangvételt a szerző a bárányok humoros névadásával oldotta. A rövid mese ezen kívül is sok apró felfedeznivalót kínál – mindenkinek ajánlom, nálunk karácsonyi „kötelező” lesz.
(Visky András: Betlehemi éjszaka. Illusztrátor: Jill Rei, Koinóniai Kiadó, 2001; a szöveg elérhető itt. )
Lovas Anett Csilla
Csukás István: Diótörőcske
A felsorolhatatlanul sok feldolgozásban ismert és évről évre előkerülő Diótörő számomra kedves változatát ajánlom, az egyik legnagyobb magyar meseíró, Csukás István Diótörőcskéjét. A szöveg a belőle készült színházi előadás bemutatójával egy időben jelent meg a Móra gondozásában, a kiadó jelzi is, hogy ez a kötet a magyar gyerekirodalom nagy klasszikusának utolsó műve. A verses mesejátéknak csak kiindulópontja volt E. T. A. Hoffmann 1816-ban írt Diótörő és egérkirály című klasszikusa. Csukás István nem azt mondja, hogy a történet abban az időben játszódik, amikor gyerekként az „azt hisszük, hogy” világában élünk – számára a gyerekkor világa, a fantázia és beleérzés tájai valóságosak. Talán ezért is lesz otthonos az a hely, amelyet megteremt, lakjon benne akár Süsü, a sárkány, Pom Pom, egy szürke kis csacsi vagy a Keménykalap és krumpliorr szereplői. És mert tartotta magát saját elvéhez a gyerekirodalommal kapcsolatban: „A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak még egy kicsit jobban, mert nekik jobb a memóriájuk, jobb a képzelőerejük, jobb a felfogóképességük.” A Diótörőcske hősei egy kislány, egy kisfiú meg néhány, a karácsonyfa alatt felejtett játék, története egy közösség formálódásának meséje. A karácsonyi hangulatot nemcsak a történet színhelyéül szolgáló karácsonyfa és környéke miatt érezhetjük, hanem azért is, mert végig az a szó a fő téma, mely a karácsony kapcsán unásig sokszor hangzik el, de amelyet leírva/kimondva egyszer sem (!) találunk a szövegben. (Most sem írom le.)
Egymás elfogadása, az odafigyelés, a bajtársiasság, a közösség nem deklarációkban, hanem tettekben mutatkozik meg. Csukás István mindezt egyszerűen, didaxistól mentes lírai hétköznapisággal írja meg, amihez a szerzőre jellemző humor is hozzájárul. Bölecz Lilla illusztrátor hangulatfestő képei a sötétség és a fény küzdelmét is ötletesen mutatják be, s a rajzok eközben elmesélik, hogy a karácsonyfával a háttérben miként válik egyre fontosabbá a szereplők személye: az első képeken hőseink még kicsik, míg a mese végére mesebeli valós nagyságuk lesz meghatározó. Pont, mint abban a két karácsonyi történetben, mely az ünnep eredetéhez és lényegéhez tudja közelíteni az egész családot.
(Csukás István: Diótörőcske. Illusztrátor: Bölecz Lilla, Móra Könyvkiadó, 2021)
Nagygéci Kovács József
Varró Dániel: Diótörő
„Van benne királynő, király is, / egy királylány meg egy rivális / egércsalád, // ami mindent mohón befaldos, / s egy egérboszorkány, ki sajnos / elég csalárd. // Mi az a nagy veszély, mi leskel? / S ki az a délceg óramester, / ki színre lép? // Ha nem rosszalkodtok direkte, / elmondom én itt most tinektek / e kis mesét.”
Ha karácsony, akkor Diótörő!
Diótörő története nélkül elképzelhetetlen a karácsonyi készülődés. Különféle feldolgozásai operába és színházba csábítanak, a kirakatokban délceg fabábuk várják, hogy megelevenedhessenek, ám maga a szöveg többnyire a könyvespolcon porosodik. E. T. A. Hoffmann Diótörő és egérkirálya a német romantika kiváló darabja, s bár Varró Dániel rímbe szedve, Szegedi Katalin csodálatos rajzaival már a legkisebbek számára is élvezhető, új köntösbe bújtatta, én most az eredeti, 1816-ban megjelent „félelmetes” mesét ajánlom. A klasszikus karácsonyi történetekben a szereteten, a szegénységen és szenvedésen van a hangsúly, Hoffmann viszont ezúttal is a rá jellemző misztikumra építi fel a mű vázát. Zseniálisan mossa össze a valóság és a képzelet világát, ezernyi értelmezési lehetőségnek teret engedve, és az utolsó mondatig bizonytalanságban tartva olvasóját. A karácsonyi ajándékozás meghitt idilljéből rémálomszerű vizekre evezve mesél bátorságról, önfeláldozásról, az elesettek védelmezéséről és a szeretet teremtő erejéről.
(Varró Dániel. Diótörő. Illusztrátor: Szegedi Katalin, Jelenkor Kiadó, 2020)
Pataki Mónika Lilla
Gimesi Dóra – Maurice Maeterlinck: A kék madár
Mint oly sokaknak, az adventi időszak számomra is egyet jelent a karácsonyi mesékkel. Épp ezért nehéz volt kiválasztani közülük a kedvencemet, mert egyiket ezért szeretem, a másikat meg azért. Végül egy olyan könyvre esett a választásom, amely egyszerre klasszikus, mégis kortárs; világirodalmi alkotás, de magyar szerző tollából olvashatjuk újramesélve; karácsonykor játszódik, de a történet kitekint az ünnep keretei közül, így szerezve örök aktualitást a szövegnek. Ez a boldogság kereséséről szóló, felnőtt, gyerek számára egyaránt varázslatos könyv Gimesi Dóra A kék madár című kötete, amely Maurice Maeterlinck azonos című műve nyomán született, és amelyhez Rofusz Kinga alkotott álomszerű, titokzatos, gyönyörű illusztrációkat.
(Gimesi Dóra – Maurice Maeterlinck: A kék madár. Illusztrálta: Rofusz Kinga, Cerkabella Kiadó, 2020)
Csörgei Andrea
Emma Thompson: Jim káprázatos karácsonya
Könyvtárba macskát, múzeumba kutyát!
A Pagony gondozásában pár hete megjelent mesekönyv első ránézésre óvodáskorúaknak szól. Aki azonban ezt a rövid, ám igazi angol humorral fűszerezett történetet elolvassa, rájön, hogy az Oscar-díjas Emma Thompson meséje minden korosztály számára örömet szerez, és olyan értékekről mesél, mint a szeretetet, az odaadás, a barátság, az állatokat és embereket egyaránt megillető tisztelet, az ajándékozás és a közös (karácsonyi) ünneplés öröme. Főhősünk, Jim egy bozontos, sokszor túlságosan is hangos múzeumi kutya, aki napközben gazdája, Sir Albert Cole igazgató társaságában járja a múzeumot, leveleket szállít, és hangos ugatással veri fel a termek csendjét. Éjjel azonban – beszabadulva a könyvtárszobába – a könyveket bújja (és ebben nem akadályozza meg az sem, hogy az egyik szemére már alig lát). Ilyenkor kezdeményez reménytelennek hitt beszélgetéseket a festményeken lakó kutyákkal is. Egy szép napon Jim megtisztelő feladatot kap: ő lehet az, aki gazdája új találmányát, a karácsonyi képeslapot eljuttatja Viktória királynőnek és családjának. Az emlékezetes látogatás során Jim nemcsak azt élheti át, hogy a királynő is ember, hanem egy véletlen folytán birtokába kerül Albert herceg varázslatos fél szemüvege is… Emma Thompson zseniális, a valós és fiktív elemeket bájosan elegyítő meséje (hiszen Jim valóban létezett, szolgálatát emléktábla is őrzi a Victoria & Albert Museum falán) a sokak által kedvelt Axel Scheffler rajzaival válik örömteli karácsonyi történetté; a fordító, Rét Viktória jóvoltából pedig magyarul is izgalmas olvasmánnyá. Az óvodáskorúaknak közös mesélésre, a kezdő olvasók számára önálló olvasásra ajánlott kötet a felnőttek szívét is megdobogtatja: igazi karácsonyi csemegéje lehet a jóféle, értékes történetek kedvelőinek.
(Emma Thompson: Jim káprázatos karácsonya. Illusztrátor: Axel Scheffler, fordította: Rét Viktória, Pagony Kiadó, 2023)
Bakó Kata
Mészöly Ágnes: Hófehér karácsony
A legjobb karácsonyi gyerekkönyv az, amelyiknek a láttán mézeskalácsos, csillagszórós fenyőillatot érzünk, szívünk megtelik melegséggel, lelkünk nyugalommal és szeretettel. Gyerekkoromtól ilyen a számomra Zdenek Miller és Eduard Petiska története: A világ leggazdagabb verebe. Igaz, ennek a mesének – a télen kívül – a karácsonyhoz csak annyi köze van, hogy akkor kaptam, ezért mindig ünnepi hangulatom lesz, ha a kezembe kerül.
Van azért olyan igazi karácsonyos gyerekkönyvem is, amelyik hozzánőtt az ünnephez, ez azonban már felnőttként, kétgyerekes apaként varázsolt el, tíz esztendővel ezelőtt. Akkor, 2013-ban jelent meg ugyanis Mészöly Ágnes Hófehér karácsony című alkotása, amely nem csupán hamisítatlan kortárs mesekönyv, hanem igazi karácsonyos is. A történet a világ legvarázslatosabb helyén játszódik: nagyinál vidéken, a Bakony-mélyi kis faluban, amely „úgy bújt meg a fehér tetejű hegyek lábainál, ahogy kormos macska dörgölődzik a korán kelő péklegény lábához”. Azazhogy játszódna, hiszen ahhoz oda kellene jutni, ám Takács néni nagyvárosból érkező unokái elé nem várt akadály tornyosul: a zuhogó hó. Senki sem sejti, hogy miközben Fuvaros Jocó az IFÁ-jával segíteni indul a hegyek közt kanyargó úton, fenn, a fellegekben is akadályba ütközik az ajándékszállító Karácsonyi Angyalok légikocsija: leáll a propellereket hajtó lélekmotor… az izgalmas, több szálon futó történetet Rofusz Kinga magukkal ragadó festményei gazdagítják, így a könyv ajándék díszcsomagolás nélkül is jól mutat. Garantálom, hogy évtized(ek) múltán is órákig nézegethető, megmosolyogtató és lélekmelengető kötet marad.
(Mészöly Ágnes: Hófehér karácsony, illusztrátor: Rofusz Kinga, Cerkabella Kiadó, 2013)
Nyulász Péter
Dr. Seuss: A Grincs – Tandori Dezső fordításában
Ha van is valahol az emberben egy fikarcnyi Grincs vagy Ebenezer Scrooge, ilyenkor, az ünnepek előtt, akár alatt, azt valahol el lehet fogadni… vagy legalább megérteni. A legendás gazfickó vagy negatív karakter a történetben egyedül száll szembe az ünneplő tömegekkel, de valójában az év legfontosabb ünnepe körül mind többünkben felismerhető ez az árnyalat.
Nagyon szerettem dr. Seusstól A Grincset, angolul kimondottan élveztem, amikor először olvastam. Leginkább az tetszik, hogy rámutat: vannak, akik valamiért nem tudnak azonosulni az ünneppel. Majd az okára is. Gonosz terve ellenére Kikfala lakói mégis boldogan ünneplik a karácsonyt. Tudom, hogy fura választás, viszont grafikailag eléggé eltér a megszokott kötelező karácsonyi elemektől, bár minden elem megvan hozzá Kikfala lakosságánál. Piros foltok és fekete vonalak, és kész is a hangulat. Bár tudom, hogy egész kopárnak tűnhet; egy képekkel túlstimulált világban ez a hangulat nem visszás, hanem megnyugtató. Felnőtt fejjel vonzódom azon történetekhez, ahol az írás nyomán megtalálom a saját magam csibészét, majd jól a helyére tehetem.
A '90-es években nagy szórásban érkezett hozzánk a rengeteg amerikai akril, mű rénszarvas, csilivili, angyalhajas, fényes, gyertyás, mézeskalácsos, piros-zöld-arany – olyan sok volt, hogy nem tudtam vele mit kezdeni sem képileg, sem tartalmilag. A csibész Grincs volt a kapaszkodó. Nem emlékszem, előtte miféle karácsonyos könyvekkel bővült a lelkem, de ez a történet akkor kimentette a karácsonyt.
(Dr. Seuss: A Grincs, fordította: Tandori Dezső, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2021)
Orosz Annabella
Cikk forrása: MeseCentrum
Nyitókép (illusztráció): Shutterstock / FXQuadro
