Minél távolabb kerülünk az időben egy-egy nevesebb történelmi eseménytől, annál nehezebb elképzelnünk a jeles napok hétköznapi emberét. A forradalmak és szabadságharcok kapcsán leginkább az összecsapásokról, háborús veszteségekről vagy győzelmekről van fogalmunk, és keveset tudunk az akkori mindennapokról. Az 1848/49-es események kapcsán is elsősorban az ikonikus történések jutnak eszünkbe, de nem igazán tudjuk, hogyan is zajlott az idő tájt az élet egy átlagos családban.
A Mare Temporis Történelmi Hagyományokért Alapítvány március 16-án, a Magyar Nemzeti Múzeumban zajló programján a forradalom és szabadságharc időszakának mindennapjai és emberei elevenedtek meg, testközelbe hozva a 170 éve zajlott eseményeket. A szereplők korhű ruhákban és eszközökkel mutatták be a hétköznapi élet részleteit.
Egy rövid jelenet révén ízelítőt kapott a közönség abból is, hogyan történt azoknak az embereknek az összeírása, akikre a Nemzetőrségben számítottak. Minden 20 és 50 év közötti férfit, aki akár minimum 200 Ft értékű ingatlannal, vagy évente 100 Forint feletti jövedelemmel rendelkezett, felvettek a listára. A különböző sorsú, hátterű, eltérő nézőponttal rendelkező emberek mindegyike mást tartott prioritásnak.
A párválasztásról is szó esett. Végigkövethettük ennek első lépéseit, az ismerkedés folyamatát. Megtudhattuk, hogy sem az utcán való bemutatkozás, sem a hölgy számára ismeretlen személy által történő levélküldés nem vezetett célra. Csak a vizitkártya átadásával lehetett a sikerben reménykedni. A kézcsók akkor még nem volt illendő, így nagy baklövést követett el az, aki a találkozáskor így köszöntötte volna szíve választottját.
A férfiak elsődleges feladata a család fenntartása volt. A nők helyzete sem volt egyszerű. Rájuk hárult a gyermeknevelés, dolgoztak is, ugyanakkor politikai súlyuk, szavazati joguk nem volt, az ország dolgai az ő beleszólásuk nélkül dőltek el. Egy munkásasszony, egy bárónő és egy iparosfeleség dialógusán keresztül érzékelhettük, hogy a társadalom különböző rétegeinek milyen problémákkal, feladatokkal kellett szembesülniük.
Az időszak főszereplői mégiscsak a katonák voltak. A hivatásos hadsereg amúgy is kevés magyar csapatát 1848-ban a Délvidékre vezényelték, ezért nemzetőrökre volt szükség. A bemutatott katonaviseleteken érzékletesen szemléltették, hogy milyen sokban különbözött a hivatásos katona a nemzetőrtől viseletében, felszerelésében, de még viselkedésében is. A nemzetőrök életmódja is egészen más volt, ők haza is mehettek a szolgálat teljesítése után. Őket a hivatásos hadsereg altisztjei képezték ki, ehhez tartozó fontos adalék, hogy a hadseregben ebben az időben a német nyelvet használták mind a vezényléskor, mind a hadüzenetek eljuttatására szolgáló levelezésben.
A rövid bemutató után a szereplők a teremben elszórva elhelyezett asztaloknál várták az érdeklődőket különböző témakörökben zajló személyes beszélgetésre, játékra. Az egyik asztalnál egy korabeli kávékereskedőt alakító szereplő egy újabb hajó vásárlásához keresett befektetőket. Máshol korabeli játékokban lehetett részt venni, kockajátékban, kártyában. Megismerkedhettünk a korabeli receptekkel, például a kenyérlevesével, és láthattuk a konyhai eszközöket, evőeszközöket, továbbá egy fogadó étlapjáról tájékozódhattunk a fogások árairól. Czifray István szakácsmester szakácskönyvéből egy korabeli menüt is összeállíthattunk.
Katonai felszerelések garmadát felvonultatva mutatták be a szervezők a fegyvereket, golyókat, katonai ruházatot, felszereléseket. Batthyány rendeletének másolatából megtudhattuk, hogyan rendelkezett a nemzetőr csapatok vonulásának irányáról és a szolgálat teljesítésének helyéről.
A Mare Temporis Történelmi Hagyományokért Alapítvány a történelmi múlt eseményeit és az azokban részt vett személyeket minél több oldalról igyekszik megközelíteni. A történelmi hagyományőrzést sokak ügyévé és örömévé kívánják tenni. Prosinger Lívia, az alapítvány alelnöke elmondta, hogy a bemutatókon használt viseleteket, tárgyakat maguk rekonstruálják, múzeumi szakemberek segítségével.
