Manapság már hozzászoktunk a virtuális valóság generálta élményekhez, mégis Disneyland sokak számára életük legnagyobb kalandja volt. 2025-ben már több mint egymilliárd látogatója volt a franchise rendszerben működő parkkomplexumnak, melynek vannak változatai Párizsban és Tokióban is. A franciák bizonyára nehezen vallják be, de a párizsi turizmus egyik legfőbb vonzereje egy olyan park, amelytől idegenkedik a bagette-illatú kultúrájuk. Jellemző, hogy a Párizsba látogató családok a hosszú hétvégék egyik napján megnézik a versailles-i kastélyt, majd másnap elmennek Disneylandbe, ahol egy másfajta kastély terpeszkedik.
Persze XIV. Lajos udvara is az adott kor illúziótervezésének megszentelt helyszíne volt, szökőkutak rendszerével, márványudvarral, aranyozott kerítésekkel, ahol a Napkirály a kozmosz tükörképének szentelt udvarában uralkodott. De egy gyerek számára még a versailles-i kastély is unalmas és fárasztó hely, és nekik jobban tetszik az, ami odaviszi őket, ahová mindig is vágytak: a fantázia birodalmába.
Az első Disneylandet még Walt Disney felügyelete alatt tervezték és építették, és a kaliforniai Anaheimben nyitották meg 1955-ben. A képzeletmérnökök (!) tervezte parkról és annak kulturális hatásáról szól a Mi van a látványosság mögött? (Behind The Attraction) című kilencrészes dokumentumsorozat. A főleg ride-okat (tematikus hullámvasutakat) üzemeltető Disneyland története összekapcsolódott a világtörténelmi eseményekkel is. A hidegháborús krízis miatt Disneyland álomvilágába menekülőket Ronald Reagan filmszínész navigálja a nyitás napján, aki negyedszázad múlva az Egyesült Államok elnöke lesz. Meglepő, hogy a dokusorozat bevág ugyan a megnyitóból néhány részletet, és felvillan Reagan alakja is, de ezt akkor nem kommentálják.
Pedig Reagan lesz az, aki pontot tesz a hidegháború végére, és a csillagháborús programba belehajszolt Szovjetunió bukásával Kelet-Európa felszabadul az orosz megszállás alól. Ezt 1955-ben Reagan sem gondolta, miközben Miki egér mellett sétált mikrofonnal a kezében. Maga a megnyitó Reagan szürreális feltűnésén túl is olyan esemény, amely része az egyetemes tömegkultúrának és a médiatörténetnek, hiszen az ABC 1955-ös élő televíziós közvetítése az addigi legnagyobb élő tévés közvetítés volt, 29 kamerát kellett összehangolni, míg az adást 90 millió ember nézte az akkor 170 milliós Egyesült Államokban.
Míg az Egyesült Államokban Disneylandben Csipkerózsika kastélyába bújhattak a szovjet háborús fenyegetés elől, addig itthon 1956-ban barikádok mögött álltak a pesti srácok. 1959 szeptemberében Nyikita Hruscsov szovjet első titkár közel két hetet töltött az Egyesült Államokban, és az egyik extra kérése az volt, hogy elmehessen Disneylandbe, de a hidegháborús feszültség és a biztonsági aggályok miatt ezt megtagadták tőle. A történelem később sem hagyta érintetlenül a „világ legboldogabb helyét”, 1970 augusztusában háromszáz hippi hatolt be Disneylandbe, így tiltakozva a vietnami háború ellen. A park szoros kapcsolatban állt a Bank of Americával, amely a vietnami háborúban érintett katonai vállalkozóknak is adott hiteleket. Vicces lehetett, ahogy a befüvezett hippik elfoglalták a Tom Sawyer-szigetet, hiszen Disneyland bizonyos aspektusból nézve eleve olyan, mint valami hallucinogén élmény.
Az anaheimi park minden ábránd gyűjtőhelye volt, éppúgy tematizálta a dicső, délibábos amerikai múltat, ahogy a jövő diadalát is – ezt fogalmazza meg Walt Disney is a megnyitójában.
E sorok írója 1996 októberében járt az anaheimi Disneylandben, azon az őszön, amikor a szintén anaheimi No Doubt zenekar Gwen Stefanival az élen berobbant a Don’t Speak című dalával. Minden rádióállomáson ez szólt, akkor is, amikor elsuhantam a város határát jelző tábla és az alatta olvasható felirat előtt: A világ legboldogabb helyére érkeztél.
Los Angelesben addig már megnéztem a Universal Studios témaparkját, ami hasonló kreatív modellre épül, mint Disneyland (filmek világába tehetünk egy utazást különböző hullámvasutakon), de Miki egér parkja a méretével, a játékosságával, a járulékos programok (például a parádék) részletgazdagságával mégis jó értelemben vett kultúrsokkot okozott. De jártam a Párizs melletti, úgynevezett Euro Disney parkban is, így össze tudtam hasonlítani a kettőt. Aki azt gondolja, hogy a két park teljesen ugyanaz, az téved. Az Indiana Jones Ride esetében az anaheimi inkább családbarát volt, míg a párizsi lényegesen extrémebb, olyannyira, hogy a ride úgy húsz méter magasan a feje tetején is megállt, miközben az utasok néhány másodpercig lefelé lógtak.
Disney valójában nem tett mást, mint a klasszikus vidámparkokat körberakta élethű filmes díszletekkel, filmes trükkökkel, szóval mondhatnánk azt, hogy ez nem valami nagy innováció a hagyományos vásári vurstlikhoz képest, mégis a dolog működik, sőt az egymilliárd látogató nagy része azt mondja: ez az egész maga az eufória. Disneyland koncepciója még a negyvenes évek második felében megszületett, akkor, amikor Walt Disney a Los Angeles-i Griffith Parkban sétált a lányaival.
Az első dokumentált terv vázlata 1948-ban született, akkor küldte el Disney terveit a stúdiója produkciós tervezőjének, Dick Kelsey-nek, amelyet Mickey egér parknak nevezett. De aztán az ábrándozás abbamaradt, mígnem Walt Disney egyre több levelet kapott, hogy gyerekek, iskolai osztályok szívesen meglátogatnák a stúdióját. Először arra gondolt, hogy szükség lenne egy helyre, ahol a turisták megismerhetnék a fázisrajzolás műveleteit, mégsem zavarnák a grafikusok érdemi munkáját. Aztán az elképzeléseket továbbfejlesztette, már játszóparkot akart, tóval, hajóval és más tematikus területekkel. A tervek részint emlékeztettek a Greenfield Village-i Henry Ford közlekedési múzeumra, a dániai Tivoli Gardensre, az 1939-es New York-i világkiállítás infrastruktúrájára.
Tegyük hozzá, ha látta volna a városligeti 1896-os Ezredéves Országos Kiállítás Ős Buda Vára nevű szórakoztatórészlegét, abból is meríthetett volna ihletet, hiszen a Vajdahunyad vára ugyanúgy idézet volt, egy díszlet, amit csak a sikere miatt néhány év múlva húztak fel téglából. De Walt Disney álma nem a Városligetben valósult meg, hanem Anaheim mellett, egy 65 hektáros félig sivatagos területen. A kiválasztásában kulcsfontosságú volt Los Angeles közelsége, és az, hogy a parkot autóval is könnyen el lehessen érni. Ez nem volt probléma, hiszen abban az időben épült ki L. A. agglomerációjában az autópályák bonyolult rendszere.
A megnyitó napján szokatlanul magas, 38 C-fokos volt a hőmérséklet, ráadásul a hajnalban leöntött aszfaltba beleragadtak a női magas sarkú cipők, és a helyi vízvezeték-szerelők sztrájkja miatt nem működtek az ivókutak sem, de olyan nagy volt az őrület, hogy a szülők egy része a tömeg feje fölött dobta át a gyerekeit, hogy azok feljuthassanak Arthur király körhintájára.
Az attrakciókat folyamatosan fejlesztik, még az olyan klasszikus, retró ride-okat is, mint a Jungle Cruise vagy a Haunted Mansion kíséretkastélya. Persze a komplexumok, szállodák és egyéb létesítmények is fejlődnek, jellemző, hogy mivel az eredeti parkolót beépítették, újrahasznosították, épült egy új, hatszintes, 10 250 férőhelyes parkolóház. Amikor 2000-ben átadták, ez volt a legnagyobb parkolóház az Egyesült Államokban. Itt nem spóroltak a méretekkel, de már a Main Streeten igen, amikor is az úgynevezett erőltetett perspektíva technikáját használták a magasság illúziójának megteremtésére. A főutca épületei az első szinten 3⁄4-es léptékben épültek, a másodikon 5⁄8-os léptékben, míg a harmadik emeleten 1⁄2-essel.
Disney számára ott voltak a világ legjobb grafikusai, rajzolói, animátorai, díszlettervezői, akikkel aztán öt tematikus világot vizionált. A századfordulós kisváros mellett az igazán egzotikus terep a dzsungeltúrát idéző Kalandország, Fantáziaország pedig főleg a kicsiket bűvöli el, hiszen itt vannak a klasszikus Disney-rajzfilmeket, például az Alice világát, a Pán Pétert bemozgató körhinták és ride-ok, de szintén a kicsiknek szól az 1993-ban átadott Mickey rajzfilmváros, amely a parkban egyébként mindenhol felbukkanó különböző Disney-rajzfilmfigurák otthona lett. Velük mindenki fotózkodik, így az egyik legjellegzetesebb kép Disneylandről a gyerekeket átölelő Miki egér és Donald kacsa. És ott a Határvidék is, a legendás vadnyugat kalandjaival, Jövőország pedig az új találmányokra, sci-fis víziókra épített.
A megnyitó napjának parádéja hagyományt teremtett, minden kora este felvonulnak a Fő utcán a legismertebb Disney-karakterek Disneyland házi zenekarának kíséretében, miközben a gyerekek a Hófehérkére utaló cukormázas almákat majszolják. Innen pedig rálátni Csipkerózsika kastélyára, amelynek stilizált rajza a Disney-univerzum logója is egyben. Ha „száz évre” el is aludt bennünk gyermeki énünk, nem kellenek hozzá tündérkeresztanyák, sem a királyfi csókja, hogy feltámadjon, elég felülnünk az Indiana Jones ride-ra.
