Időről időre érdemes új szemmel rátekinteni régen olvasott szövegekre, rutinból mondott és énekelt versekre, mert ez személyessé vagy aktuálissá teheti a mondanivalójukat. Nem szabad attól tartani, hogy más olvasatban közelítsünk olyan művekhez, amelyek ünnepélyességüknél fogva, a Himnuszhoz hasonlóan kiemelt nemzeti és egyházi események csúcspontjai.
A magyar kultúra napjának alkalmából Kölcsey Ferenc Himnuszának egyik újszerű megjelenítési formájára hívjuk fel a figyelmet. A Himnusz történetét, megzenésítésének körülményeit és jelentőségét részletesen megismerhetjük a vers hivatalos honlapján. Ha közvetlenebb módon szeretnénk megközelíteni a nemzeti öntudatot ébresztő és erősítő sorokat, akkor érdemes felkeresni a néhány éve nagy sikert aratott reklámkampány képregényeit is.
A feldolgozás hátterét kissé szokatlan módon egy, a tüdőgyulladás veszélyeire figyelmeztető esemény adta 2016-ban. Neves grafikusok kreatív módon fogalmaztak újra ikonikus magyar költeményeket, közöttük Kölcsey Ferenc Himnuszát.
A képregény műfaja szervesen illeszti össze a képi és a szöveges tartalmakat, amelyek egymást támogatva összművészeti élményt nyújtanak. A képregény a film előképeként is felfogható. Az olvasó-befogadó a történetképzés aktív tagja. Bár a képi világot készen kapja, az egyes képkockákat összekötő részleteket neki kell elképzelnie, nem is beszélve a szöveg olvasásának és értelmezésének élvezetes feladatáról.
A Himnusz képregényét Farkas Lajos és Korognai Dávid álmodta és rajzolta meg. A súlyos feladatot látszólag könnyed és közvetlen módon oldották meg. A magyar kultúra egyik legjelentősebb művéhez nyúlni komoly kihívást lehetett számukra.
Az induló képkockák Szatmárcsekére, 1823. január 23-ára, a téli zimankóba repítik az olvasót. Ez volt a Himnusz letisztázásának napja. Otthonában, pergamenpapírra, lúdtollal, gyertyafénynél írta a költő. A rajz érzékletesen állítja elénk Kölcsey alakját. Néhány jelenettel később időutazás részesei lehetünk. A szerző múltba tekintése révén vérzivataros évek harcjelenetei elevenednek meg számunkra. A színek kifejezőereje sokat hozzátesz a hatáshoz: a tüzes vörösek a háborúk és csaták pusztító erejét, a szürkésfeketék az azokat követő gyászos időszakok nehézségeit teszik átérezhetővé.
Az utolsó versszak ábrázolása a vers szövegéhez illeszkedve feloldást nyújt az olvasók számára. Ragyogó, világos képmezők közvetítik a fohászt, amely Istent szólítja meg, arra kérve, hogy szánja meg a magyar népet, nyújtsa fölé védelmező karját, és virágoztassa fel. A vers záróakkordját a Hősök tere millenniumi emlékművének képe koronázza meg.
Ezután visszarepülünk Kölcsey Ferenc valóságába, aki víziójának letisztázása után, a pirkadó napfény reményt keltő sugarainak láttán bizakodva tekint a jövőbe.
A magyar Himnusz előadása és éneklése mély érzelmek megpendítésére irányul, és a képregény olvasata színesíti ezek palettáját. A képkockák tanulmányozását bátran ajánljuk olyan diákok számára, akik most birkóznak a súlyos tartalmú gondolatok memorizálásával, és olyan olvasóknak is, akik még keresik a kulcsot az egyik legfontosabb magyar szöveghez, a Himnuszhoz.
Forrás és fotók: eletbenmaradnanak.hu
