fbpx

Himnuszunk másképp: képkockáról képkockára

A Himnusz képregényét Farkas Lajos és Korognai Dávid álmodta és rajzolta meg.

Időről időre érdemes új szemmel rátekinteni régen olvasott szövegekre, rutinból mondott és énekelt versekre, mert ez személyessé vagy aktuálissá teheti a mondanivalójukat. Nem szabad attól tartani, hogy más olvasatban közelítsünk olyan művekhez, amelyek ünnepélyességüknél fogva, a Himnuszhoz hasonlóan kiemelt nemzeti és egyházi események csúcspontjai.

A magyar kultúra napjának alkalmából Kölcsey Ferenc Himnuszának egyik újszerű megjelenítési formájára hívjuk fel a figyelmet. A Himnusz történetét, megzenésítésének körülményeit és jelentőségét részletesen megismerhetjük a vers hivatalos honlapján. Ha közvetlenebb módon szeretnénk megközelíteni a nemzeti öntudatot ébresztő és erősítő sorokat, akkor érdemes felkeresni a néhány éve nagy sikert aratott reklámkampány képregényeit is.

A feldolgozás hátterét kissé szokatlan módon egy, a tüdőgyulladás veszélyeire figyelmeztető esemény adta 2016-ban. Neves grafikusok kreatív módon fogalmaztak újra ikonikus magyar költeményeket, közöttük Kölcsey Ferenc Himnuszát.

A képregény műfaja szervesen illeszti össze a képi és a szöveges tartalmakat, amelyek egymást támogatva összművészeti élményt nyújtanak. A képregény a film előképeként is felfogható. Az olvasó-befogadó a történetképzés aktív tagja. Bár a képi világot készen kapja, az egyes képkockákat összekötő részleteket neki kell elképzelnie, nem is beszélve a szöveg olvasásának és értelmezésének élvezetes feladatáról.

A Himnusz képregényét Farkas Lajos és Korognai Dávid álmodta és rajzolta meg. A súlyos feladatot látszólag könnyed és közvetlen módon oldották meg. A magyar kultúra egyik legjelentősebb művéhez nyúlni komoly kihívást lehetett számukra.

Az induló képkockák Szatmárcsekére, 1823. január 23-ára, a téli zimankóba repítik az olvasót. Ez volt a Himnusz letisztázásának napja. Otthonában, pergamenpapírra, lúdtollal, gyertyafénynél írta a költő. A rajz érzékletesen állítja elénk Kölcsey alakját. Néhány jelenettel később időutazás részesei lehetünk. A szerző múltba tekintése révén vérzivataros évek harcjelenetei elevenednek meg számunkra. A színek kifejezőereje sokat hozzátesz a hatáshoz: a tüzes vörösek a háborúk és csaták pusztító erejét, a szürkésfeketék az azokat követő gyászos időszakok nehézségeit teszik átérezhetővé.

Az utolsó versszak ábrázolása a vers szövegéhez illeszkedve feloldást nyújt az olvasók számára. Ragyogó, világos képmezők közvetítik a fohászt, amely Istent szólítja meg, arra kérve, hogy szánja meg a magyar népet, nyújtsa fölé védelmező karját, és virágoztassa fel. A vers záróakkordját a Hősök tere millenniumi emlékművének képe koronázza meg.

Ezután visszarepülünk Kölcsey Ferenc valóságába, aki víziójának letisztázása után, a pirkadó napfény reményt keltő sugarainak láttán bizakodva tekint a jövőbe.

A magyar Himnusz előadása és éneklése mély érzelmek megpendítésére irányul, és a képregény olvasata színesíti ezek palettáját. A képkockák tanulmányozását bátran ajánljuk olyan diákok számára, akik most birkóznak a súlyos tartalmú gondolatok memorizálásával, és olyan olvasóknak is, akik még keresik a kulcsot az egyik legfontosabb magyar szöveghez, a Himnuszhoz.

Forrás és fotók: eletbenmaradnanak.hu

A rovat további cikkei