A számos kitűnő énekes, köztük Malek Andrea, Dolhai Attila és Kökény Attila által előadott darab az édenkerttől 2060-ig vezeti végig a hallgatóját, és annak átgondolására szeretne késztetni, hol rontottuk el. Az online ősbemutató szeptember 22-én, délután négykor, a tudasfaja.hu oldalon lesz.

A sajtótájékoztatót Bolyki György kezdte azzal, hogy ünnep a mai nap, mivel olyan volumenű keresztény-konzervatív kortárs zenei alkotásról számolhatnak be, amilyen az 1980-as évek óta nem született Magyarországon. A szerzője Szakcsi Lakatos Béla, a szövegírója ő, a producere pedig Farkas Mihály cimbalomművész volt. Ezután átadta a szót a szerzőnek, aki nagy kedvvel mesélt A tudás fája útjáról az ötlettől a hangfelvételig és a cédéig.

Szakcsi már 15 éve dédelgeti a Bibliára támaszkodó darab tervét,

amelynek az az alapgondolata, hogy az emberiség válaszút elé kerülve mindig a rossz mellett döntött, noha az ellenkezőjére is lett volna lehetősége.

Annak idején elkezdett alkotótársat keresni, és végül Bolyki Györggyel találtak egymásra (ismerték már egymást, mert korábban fellépett a Bolyki Brothersszel). Kiinduló ötlete az volt, hogy az Istennel szembeni döntések sorozata eredetének feltárása érdekében térjünk vissza a kezdetekhez. Az első képben ezért – ahogy mondani szokták, de ezúttal a szó szoros értelmében – Ádámtól-Évától indítottak, akik, mivel megszakították a kapcsolatot Istennel, kiűzettek a paradicsomból, és siralmas állapotok közé kerültek.

Bolyki György

A második kép az özönvíz előzményeit mutatja be. Noénak senki sem hisz, sőt kinevetik, amikor a fenyegető veszélyről beszél. Az özönvíz pusztítása után pedig csupán nyolc ember marad életben az emberiségből. A harmadik kép Bábel tornyának történetét mutatja be, amelynek két motívuma hangsúlyos. Egyrészt az, hogy ekkor még csak egyetlen nyelv létezik a földön, másrészt az, hogy a toronnyal az emberek az Istenhez akartak emelkedni. Ám a nyelvek összezavarodtak, az emberiség pedig szétszóródott. A negyedik képben a jövő víziójával szembesülünk: azzal, hogy mi várható tíz, húsz, negyven év múlva. Legyőzzük a betegségeket, talán a halált is, véget érnek a konfliktusok, béke és biztonság lesz az úr? Az erről regélő, „hurráoptimista” kórust a feltámadó halottak szavai, szemrehányásai ellenpontozzák. A darab főszereplői: a sátán, az Isten (akit Szakcsi két baritonra és egy tenorra írt meg), démonok és angyalok.

Vallási, a hitről szóló, keresztény darab-e A tudás fája?

Szakicsi szerint nem, mert ugyanúgy szánták ateistáknak, muszlimoknak, zsidóknak vagy buddhistáknak, mint keresztényeknek. Szerinte ugyanis ahhoz is hit kell, hogy valaki ateista legyen: ember hit nélkül nem létezik. Hiszen aki végképp semmi transzcendensben nem hisz, még az is hisz önmagában. Ehhez a darabhoz egyáltalán nem szükséges vallási értelemben vett hit. Elég csupán a világ mai állapotára rátekinteni, és eldönteni, jó vagy rossz-e, amit látunk. A darabnak emiatt nincs igazi vége. Az utolsó szakaszára egyszerű, vidám, „mozarti” zenét írt, és azt szeretné, ha a színházban – amikor egyszer majd remélhetőleg színpadon is látható lesz – a lámpák felgyújtása után egymásra néznének az emberek, és azt kérdezgetnék egymástól: „Véget ért az előadás, vagy még nem? Mi a megoldás?”

Nincs megoldás, mert ő éppen azt szeretné, ha maguk a nézők kezdenének azon töprengeni, hogy mi lehetne az.

Ezen a ponton ismét Bolyki György vette át a szót, és az alkotási folyamatnak arról a számára sajátos eleméről beszélt, hogy Szakcsi mindaddig egyetlen hangjegyet sem volt hajlandó leírni, amíg ő a teljes szövegkönyvet elé nem tette. Csodálkozott ezen, mert ő zeneszerzőként kiszolgáltatottnak érzi magát, ha kész szöveghez kell alkalmazkodnia. Ez esetben ugyanis szerinte túlságosan meg van kötve a komponista keze. Hosszú beszélgetéseik során Szakcsi kivételes tudatosságával szembesülve elámult. A tudás fája számokban: 116 perces, ötszáz oldalas a partitúrája, hetvenfős zenekar és negyvenfős kórus, valamint 14 szólista, köztük Dolhai Attila (Ádám), Malek Andrea (Éva), Sasvári Sándor (Noé), Kökény Attila (a sátán) énekli. Bolyki jelezte: kivételes zeneszerzői teljesítménynek tartja a művet.

Olyan kortárs zenének, amely valóban a kortársaknak szól: nem elvont, jó hallgatni.

„Szakcsi Lakatos Béla mert szép zenét írni” – tette hozzá –, és a fő művének tekinti A tudás fáját, amelyet missziónak is tart, mert köntörfalazás nélkül vall a keresztény értékekről. Ez az állítása vitára ingerelte a zeneszerzőt, ami érthető, hiszen ő pár perccel korábban azt hangsúlyozta, hogy nem tartja a darabját vallási témájúnak. Amit mondani akar, az a tudásanyagunk növekedése és a világ szomorú állapota közötti ellentét, érvelt.

Ma már mindenkinek saját „tudásfája” van, és a legapróbb információk is egy pillanat alatt körbeszaladnak a földön, sok-sok tudásunk hatására mégsem lett békés és biztonságos a világunk, sőt ma már naponta riogatnak bennünket azzal, hogy ha így haladunk, lassan vége is lesz. A négy feltámadt, korábbi korokban élt halott mondanivalójának is az a lényege, hogy noha korábban sokkal kevesebbet tudtunk, sokkal többet tudtunk egymásnak adni, mint ma. A tudás fája nem akarja megmondani, hogy a hallgatói mit gondoljanak, csak azt akarja elérni, hogy gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken.

Hogy hogyan jutottunk ide, és mit lehetne tenni a változás érdekében.

Farkas Mihály producer a technikai feltételek előteremtésének megpróbáltatásairól számolt be, nagyon színesen és viccesen. A hét hónapig tartó folyamatról, amelynek során roppant sokoldalúnak kellett lennie, és ő a siker érdekében helyt is állt: ételfutárként, pszichológusként és karmesterként egyaránt, mikor milyen minőségében volt rá szükség. Szakcsinak erről eszébe jut, hogy elfelejtette Alpaslan Ertüngcalp (korábban Claudio Abbado segédkarmestere) érdemeit méltatni, aki roppant határozottan irányította a hatalmas, a Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból alakult zene- és énekkart.

Kérdésre megtudtuk: a későbbiekben színpadi bemutatót, sőt filmváltozatot is terveznek. Jó lenne, ha minél több fiatal láthatná, hiszen rajtuk múlik a világ sorsa, tette hozzá Szakcsi Lakatos Béla.

Nyitókép: Szakcsi Lakatos Béla Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zeneszerző.

Fotók: MTI/Máthé Zoltán