Bagi Attila, Dér Adrienn, Kárándi Mónika és Rózsa Luca Sára közös kiállítása az újrakezdés vízióját járja körül.
S hogy pontosan milyen aspektusban merül fel ez a vízió?
„A múlt vagy jövő képzeletbeli korrigálása, a kilépés esélyeinek latolgatása egyaránt lehet felmentés a jelenünkkel szemben, hiszen a múlt a jelen fényében megmásíthatatlan. Ez a folyamat azonban egyúttal az öndefiniálásnak, az identitásnak és az önreflexiónak is fikciós, ám nélkülözhetetlen eleme. A »bárcsak megint ott lennék« vagy a »ha tehetném, akkor« kezdetű mondatok, mindig a képtelenség biztos tudatában, ezáltal minden következményt nélkülözve hangzanak el” – fejtegették az alkotók.
Ám gondoljunk csak bele: hogyan venné ki magát, ha egyszer ezek a reflexszerű, így talán kevésbé átgondolt óhajaink egy csapásra valóra válnának? S a korábban megélt eseményeket újraélve megváltoztathatnánk a jelenünket vagy akár a jövőbeli vízióinkért felelősséget vállalva előre röptethetnénk magunkat az időben. Vajon sikerülne harmóniát teremtenünk saját magunkkal és a környezetünkkel, ha minden igaznak vélt elképzelésünk a múlttal vagy a jövővel kapcsolatban egyszeriben testet öltene? Vagy ismét egy újabb olyan döntéssel kéne szembenéznünk, amit aztán új vágyak írnak felül?
A képzőművészet az ilyen elvágyódások és újrapozicionálások eszközeként hosszú múltra tekint vissza. A 21. század művészeti hangjai pedig egyre hangosabban harsogják ez irányú kilépési szándékukat. A felemelő az effajta vizuális reakcióban az, hogy következmények továbbra sincsenek, „a beállítások” megváltoztatásának potenciális kimenetelét viszont konkrétabban át lehet élni.
Ezen elgondolás mentén építkezik most a négy alkotó a Torula Művésztérben, ahol a kiállítás ideje alatt egy meghatározhatatlan tér-idő dimenzióba csöppenhetnek majd a látogatók. Mintha csak egy utópiában vagy, épp ellenkezőleg, egy disztópiában találnánk magunkat, amint belépünk az ajtón: Are you sure you want to reset?
