A kiállítás fokozatosan vezet be minket a kor miliőjébe: már a lépcsőn felfelé haladva fürdőzőkről készített korabeli fotókat és fürdőket ábrázoló képeslapokat nézhet a látogató, majd a tárlat előterében a Bártfai Gyógyfürdő és a Gellért korabeli plakátjai, valamint egy orvosoknak és ápolóknak szóló, munkát ajánló felhívás fogadja őt. E ráhangolódást segítő anyagok után lehet belépni a kiállítótérbe, amelynek bejáratát egy Isten hozott feliratú tábla és a Gyógyulás a testnek, felüdülés a léleknek idézet ékesíti.
A tárlat átláthatóan és szellősen komponált térben van, ahol a korabeli fotók és képek mennyisége szerves összhangban van a vitrinekben kiállított tárgyakkal. A falakon szereplő tablók feliratai olvasmányosak, teli vannak érdekességekkel, egyáltalán nem terhelik le információkkal a nézőt. S. Nagy Anikó és Spekál József kurátoroknak láthatóan nem az volt a céljuk, hogy a szövegek szintjén tájékoztassák a befogadót, majd az átadott tudást illusztrálják a bemutatott tárgyakkal. Sokkal inkább a hangulatfestésre törekedtek, arra, hogy a kiállított anyagon keresztül érzékeltessék a kor miliőjét. Ezt a szándékot segíti a térbe elhelyezett enteriőrök dominanciája, valamint az is, hogy a háttérben folyamatosan szól a korabeli hangszeres zene.
A kiállítás első egysége a boldog békeidők fürdőkultúrájáról számol be. A Nagy Háború előestéjére a fürdőhelyeken már kialakult a gyógykezelés, a szabadidő-eltöltés, a nyaralás, sportolás, szórakozás gyakorlata és divatja, elterjedt a napfény- és a levegőkúra. A hadsereg és a polgárság fürdőélete sok szálon összekapcsolódott, a katonatisztek, az uralkodók és a politikusok is előszeretettel látogatták ezeket a helyszíneket.
Ferenc Ferdinánd feleségével az Ilidzse nevű fürdőhelyről indult vissza, amikor meggyilkolták. A tragédia híre Ferenc Józsefet a császári nyaralóhelyén, II. Vilmos császárt vitorlázás közben, Moltke német vezérkari főnököt pedig egy karlsbadi fürdőkúrán érte, ami szintén igazolja, hogy a háború előtt milyen központi szerepe volt a pihenést szolgáló fürdőknek.
A "főnökök" fényképeit követően egy ízlésesen berendezett vitrinben láthatók a kor legnépszerűbb fürdőinek használati tárgyai, poharak, tányérok, kancsók, só- és borsszóró. Ehhez a részhez kapcsolódik a tér közepére helyezett, Karlsbad feliratú teríték 1910-ből. A háború alatti élelmezési nehézség és a személyzet hiánya miatt gyakorivá vált a közös asztal, a table d'hôte. A társas étkezés, az előre megállapított menü és az egy nagy tálon való szervírozás megkönnyítette az étkeztetést, és összehozta a különböző rangú személyeket.
Egy Béres Móni és Gasparek Szilvia tervezte fürdőruhát viselő női bábu melletti felirat szól arról, hogy az elegáns fürdőhelyeken divatüzletek, ékszerboltok és csemegekereskedések vonzották a közönséget. Bazár is volt mindenütt, ahol értékes ajándéktárgyakat lehetett vásárolni. Egy másik tabló pedig sorra veszi azokat a ruhákat, amiket a nőknek magukkal kellett vinnie egy fürdőhelyre.
Külön egységet szenteltek az ásványvizeknek is, kiderül, hogy a háború miért állította le a palackozott vizek forgalmát, valamint megtekinthetők a korabeli üvegek, azok címkéi, a dugaszolók néhány darabja és egy palackszárító is.
A kiállítás végében található nagy enteriőr, ami a frontok fürdőkultúrájáról tudósít. A hadszíntéren a katonák a sárral, piszokkal és tetvekkel is harcot vívtak. A hadvezetés egyebek mellett felállítható tábori fürdőkkel, fürdővonatokkal, fertőtlenítő berendezésekkel próbált javítani a helyzeten. Ebben az eredeti fotókkal illusztrált tábori fürdőben tiszti és legénységi részleg is helyet kapott, a kiállított tárgyak és a fényképek összevethetők.
Az enteriőrből kilépve a magas-tátrai gyógyfürdőzést lehet megismerni. A vitrinekbe sílécek, szánkók, korcsolyák, hágóvasak kerültek, körülöttük korabeli fotók és turistáknak szóló kiadványok vannak.
A Nagy Háború három helyett ötvenegy hónapig tartott, amire senki sem készült fel. Az első világháborúban az újfajta harcmodor miatt megváltozott a harctéri sérülések és betegségek jellege, mennyisége, súlyossága. Sokan tértek haza súlyos sérülésekkel, idegbántalmakkal, tüdőbajjal vagy végtaghiánnyal. Utókezelésükben fontos szerep jutott a termálfürdőknek és a klimatikus gyógyhelyeknek, amelyeket a kiállítás harmadik egységében lehet megismerni. Egy újabb enteriőrben egy korabeli kórházi környezet fogad, majd egy vitrinben műlábak, műkezek, mankók láthatók, de szerepelnek itt beteglapok, fotók és orvosi könyvek, valamint olyan plakátok, amelyek a hadirokkantak társadalomba való integrálását célozták meg.
Középen van még egy asztalka, rajta egy női és egy tiszti kalap. A tisztek a fürdőhelyeket nemcsak pihenés céljából látogatták, hanem a jó parti reményében is. A hölgyek szívesen mutatkoztak a társadalmi besorolás szerint előkelőnek számító huszárok oldalán, a katonák pedig az előkelőség látszatának fenntartása miatt anyagi lehetőségüket meghaladó életvitelt folytattak, ezért gyakran eladósodtak, és a hozományból próbáltak anyagilag rendbe jönni.
A kiállítás március 31-ig látogatható.
Fotók forrása: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
