|
Fotó: Karasz Lajos |
Az említett Metallica-koncertre már a belépőjegy összegét is kihívás volt összeszedni, az ugyanis 300 forintba került, ami 1988-ban igencsak komoly összegnek számított. Akkoriban egy hazai zenekar klubkoncertjére 50?80 Ft-ért lehetett bejutni. A fényképen szereplő fiatalemberek ezért különböző módszerekhez folyamodtak: papírt vittek vissza a MÉH-be, kártyán tették próbára szerencséjüket vagy a Petőfi Csarnoknál működő bolhapiacon értékesítettek különböző tárgyakat.
Metallica-koncert
Forrás: wikipedia.hu
A koncert híréről plakátokról értesültek és nagyon készültek rá, több ismerősükkel még a Hotel Hiltonba is ellátogattak, ahol a zenekar a budapesti tartózkodása alatt lakott. Amikor váratlanul összetalálkoztak Lars Ulrich-hal, a zenekar dobosával és társalapítójával, egyikük a személyi igazolványát íratta alá vele.
A koncert az akkori hallgatóságnak egyébként nagy csalódást jelentett: az MTK Stadionban nagyon rossz volt a hangosítás, még otthon, magnókazettáról is sokkal élvezhetőbb volt a zene, mint élőben. Sőt, az akkoriban tartott Halloween-, Iron Maiden-, Guns and Roses- koncertek is lényegesen jobban szóltak, mint a várva várt Metallica.
A beszélgetők elmondása szerint ebben az időben a rockerség egyfajta kívülállást jelentett, lázadást a kilátástalansággal szemben. Ezt fejezték ki a külső attribútumok is: a hosszú haj, a (mű)bőr dzseki, a fülbevaló, a szegecsekkel kivert öltözet. Ezeket a ruhadarabokat és jellegzetes kiegészítőket csak egy-két helyen lehetett beszerezni a városban, például a Nagydiófa utcában és az Ecseri piacon.
Rockerek a 80-as években
Forrás: Fortepan
A kilátástalanságot a rendszerváltozást követő csalódottság hozta: a privatizációval tömegesen szűntek meg a munkahelyek, és a szakmát tanuló fiatalok számára egyre reménytelenebbnek tűnt a jövő. Az egykori fénykép szereplőit szüleik nem a gimnáziumi tanulmányok felé terelték, hanem inkább szakközépiskolákba vagy szakmunkásképzőkbe íratták be őket. A középiskola elvégzése és a szakma megszerzése után általában elvitték őket katonának, a szolgálati idő leteltével pedig nem találtak olyan munkahelyet, ahol a képesítésükkel elhelyezkedhettek volna.
Öltözetük és az általuk képviselt gondolkodásmód miatt a rendőrség folyamatosan zaklatta őket, mindennaposak voltak az ok nélküli igazoltatások, a hivatalos személyekkel való találkozások pedig sokszor atrocitásokba torkolltak. A létbizonytalanságot a közbiztonság hiánya kísérte. A történelmi események kapcsán mást hallottak az iskolai történelemórán, és mást a családban, ezért biztosak voltak abban, hogy valaki nem mond igazat, vélhetően nem a családjuk....
A '88-as fotón szereplő fiúk 2019-ben
Fotó: Karasz Lajos
A fiatalok szülei jellemzően nem voltak tehetősek, általában lakótelepeken éltek. Bár sok család számára minőségi változást jelentett a panelbe való költözés, annak zsúfoltsága miatt az ifjúság a házakat övező parkokban töltötte az időt. Azoknak, akik gyereket vállaltak, lakástámogatás járt, így sok gyereket a jobb életkörülmények reményében hoztak a világra. A szülők általában sokat dolgoztak, amikor a gyerekek az iskolából hazaértek, senki sem várta őket otthon, így váltak sokan kulcsos gyerekké, akik csavargással töltötték az időt. Míg a punkokat vagy a skinheadeket határozott politikai állásfoglalás jellemezte, a rockerek inkább a zenére és a lányokra koncentráltak, a bandaháborúkat is csak hallomásból ismerték.
Az egykori parkok mára már jórészt megszűntek, plázák állnak a helyükön. A beszélgetés résztvevői közül senki nem dolgozik az eredeti szakmájában: ma teherautó-sofőrként, bártenderként, könyvesbolt üzemeltetőjeként tevékenykednek. A mostani Metallicával kevésbé tudnak azonosulni, inkább a dallamosabb rockzenét kedvelik. Gyermekeik változó mértékben érdeklődnek a szüleik által kedvelt zenei stílus iránt.
A fotó szereplői a Metallica-koncertre emlékeznek vissza
Fotó: Karasz Lajos
Az egykor kedvelt zenekarokhoz fűződően komoly gyűjteménnyel rendelkeztek, ennek megmaradt darabjait örömmel ajánlják fel digitalizálás céljából a múzeum számára.
A nyitóképen a Mini együttes. Fotó forrása: Fortepan