AI vs. emberi érzelem
„A művészetek területén nem szerencsés, ha a mesterséges intelligencia hoz létre bármit, mi pedig úgy teszünk, mintha az műalkotás lenne – szögezte le Kékkői Zalán. – A művészet lényege az emberi érzések, gondolatok kommunikációja. Ha kivesszük az embert, eltűnik a lényeg.”
A Queen annak idején ráírta lemezborítóira: „No Synthesizers!”, aztán jó nagyot fordult a világ, jött a szintipop, az újromantika, a Kraftwerk utat nyitott a technónak, ugyanakkor az ELP hangzásának elengedhetetlen része a Moog, miként a Pink Floyd muzsikájának a szintetizátorbetétek, de ott a Tangerine Dream, amely progresszív rockot tol digitális hangszerekkel.
A szintetizátort azok tudják jól használni, akik egyébként tudnak zenélni
– magyarázta a gitáros, hozzáfűzve: hasonló vita övezte a DJ-k tevékenységét, mondván, nem zenészek, mert nem írnak saját muzsikát. S valóban, a lemezlovasok kezdetben kicserélték a lemezeket, és a két szám közti szünetekben bemondásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt. „Később azonos tempóra hozták a dalokat, ma pedig már saját számokat írnak, zenei producerként dolgoznak, világslágereket alkotnak” – fejtette ki Kékkői Zalán.
A DJ-k megvásárolható hangmintákkal, semplingekkel alkotnak – mondhatni, a mesterséges intelligenciához hasonlóan –, létező szekvenciákból, beatekből, létező hangokat, hangzásokat felhasználva rakják össze trackjeiket – mert az AI szintén a meglévőkből merít kezdetben. Aztán tanulni kezd…
Megjegyzem, a hatvanas években a mellotron már hangmintákkal dolgozott, pótolva a szimfonikus zenekart, mégsem vádoljuk a Beatlest, hogy szintetizátorok muzsikálnának a fiúk helyett.
A hangmintákhoz is kell ember
„Amikor egy alkotó hangmintákat használ, tudnia kell, milyenekre lesz szüksége, milyen végeredményt szeretne hallani. Hiába nem saját, hanem vásárolt mintákat használ, rendelkeznie kell elképzelésekkel azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz végül a száma – mutatott rá a zeneszerző-gitáros, majd megjegyezte: ehhez képest az AI-ba beírjuk például, hogy a Linkin Park (ha már a kaliforniai banda újraalakult női énekessel) stílusában ilyen meg ilyen hangulatú számokat kérünk.
És kapunk tíz dalt, aztán megint tízet más-más hangulatban és így tovább. Mindezt anélkül, hogy bármit hozzátettünk volna zeneileg. Ez nem zenélés, nem önkifejezés, nem művészet
– tette egyértelművé Kékkői Zalán.
Nem hagyott ama kisördög nyugodni, így nekiszegeztem a kérdést: vajon a gyakorlott muzsikusfül meg tudja különböztetni a mesterséges intelligencia generálta zenét az ember alkotta muzsikától?
A becsapás az becsapás
Zalán bevallotta: egyre kevésbé, majd felidézett egy közelmúltbeli esetet, amikor a rendezvény végeztével, bontáskor a hangmérnök betett valami háttérzenét.
„Olyat, amilyet géppel nehéz előállítani, blues-rockost, sok gitárszólóst. Nem ismertem fel az énekest, pedig a szöveg magyar volt. Néhány dal után a hangmérnök elárulta: ezt a lemezt ma reggel csinálta. Hiába figyeltem jobban, mindössze annyit vettem észre, hogy egy helyen a prozódia nem volt tökéletes” – árulta el a muzsikus, aki megjegyezte:
„Azonban a becsapás az becsapás” – hangsúlyozta. „Az önkifejezésnek legkevésbé sem az a lényege, sláger lesz-e a végeredmény, vagy sem. Az igény mozgatja, hogy elmondjuk a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat” – mondta.
Természetesen Zalán nem luddita, a mesterséges intelligencia művészeti alkotáson kívüli felhasználását nem ellenzi. Például a tudományos kutatásokban, ahol számtalan új következtetés levonását segítheti, kimondottan nélkülözhetetlennek véli.
Mesterséges intelligencia a tanulás helyett
A muzsikus felhívta a figyelmet, mennyire káros, amikor az olvasónapló megírásához már nem kell a diákoknak elolvasniuk az adott művet, műveket.
„Milyen lesz az a gyerek, akinek fogalma sincs, milyen érzéseket váltott volna ki belőle a könyv, aki nem tudja megállapítani, mit jelentett volna neki, amit olvasott? – tette fel a költői kérdést. – Ha megfosztjuk magunkat attól, hogy tovább tudjuk adni, mit kaptunk egy műalkotástól, akkor néhány generáció múlva vélemény nélküli, magányos emberek leszünk, akiknek nincs igénye mások társaságára, akik AI-jal megíratják a zenéket, amiket hallgatnak.”
Kőbányáról Ákoshoz, a Megasztár bandbe, a Beatricébe
Kékkői Zalánnak szerencséjére megadatott a valódi tanulás lehetősége – gondoljunk akár a Kőbányai Zenei Stúdióra, ahol az első évfolyamban együtt járt gitárszakra ifjú Tornóczky Ferenccel, Lukács Petával. Ákos együttesének gitárosa lehetett Madarász Gábor után, Nagy Ferót kísérhette a Beatricében, és a Megasztár zenekara szintén elég jó kis iskola lehetett. Az élő show-kon túl próbákkal, klubkoncertekkel múlatták idejüket a zenészek, nyáron pedig negyvenállomásos turnén álltak helyt.
„Ákos a végtelenségig maximalista. Amikor Bánfalvi Sanyival, az új dobossal a zenekarba kerültünk, három hónapot próbáltunk, mindennap délelőtt tíz és délután négy között” – elevenítette fel Zalán, kiemelve, hogy nincs véletlen, Kovács Ákos a koncertek minden részletét megtervezi a látványtól a mozgásokon keresztül a hangszerelésig, még a világítás zöme is előre programozottan működött, mint a dalok közti szünet vagy az átöltözések. A Beatrice más, Nagy Feró mindig figyeli a közönség reakcióit, ennek megfelelően a dalok sorrendje sem kőbe vésett, a félszázas setlistből válogatja a hangulatnak leginkább megfelelő húszat.
Az ifjú tehetség Kőbányán mások mellett olyan legendáktól tanulhatott, mint Babos Gyula vagy Kormos János.
„Nagyon hosszú az út, amit a könnyűzenei oktatás Magyarországon bejárt, hogy ne csak a jazz és komolyzenészek árnyékában alkossanak a muzsikusok, hanem saját értékük alapján ismerjék el teljesítményüket. Ezért nagyon fontos a PEMA. A világon kevés helyen juthatsz el az alapoktól az egyetemi szintig. Nálunk igen” – így Kékkői Zalán azzal kapcsolatban, hogy szeptemberben megnyitotta kapuit a Póka Egon Művészeti Akadémia. Aki nélkül ez nem válhatott volna valóra, Szakadáti-Póka Vanessza, a nagyszerű basszusgitáros leánya, aki édesapja halála után sem hagyta veszni a nemes ügyet.
Amúgy a lemezt készítő zenekar két tagja, Kaszás Péter dobos és Dandó Zoltán gitáros, az album hangmérnöke szintén a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultak. Borlai Gergő dobos is kőbányás volt, ám ő tanított a suliban. Mellettük Takács Roland Kanóc basszusgitáros, Szebényi Dániel billentyűs társai az alkotásban, akik Zalán demójához mindannyian hozzáteszik saját ötleteiket.
„Az ő koncertjeikre fogunk járni, nem a mesterséges intelligenciáéra – emelte ki a gitáros. – Hál’ istennek tele vagyunk tehetséges fiatalokkal.”
