Az 1930-as években született Művésztársaság című kompozíción a festő, Vaszary János a tatai Park-sorozat családias összejöveteleinek intim világát ötvözi a Korzó-képek nagy lélegzetvételű, fővárosi környezetével. A művész egykori krisztinavárosi otthonának, a „penthouse”-os Vágó-háznak a tetőkertjén készült jeleneten vidám művésztársaság ünnepel a háttérben kirajzolódó Budavári Palota régi, Hauszmann-féle kupolája alatt. A most felbukkant – Vaszary ünnepelt, „fehér alapos”, art deco korszakához tartozó – kép nemcsak a nagy ciklusokat összekapcsoló kulcsmű, de egyben regényes múltú várostörténeti dokumentum. A korábban ismeretlen festmény felbukkanása igazi művészettörténeti szenzáció.
A Csontváry által halhatatlanná tett Taorminát megörökítő Egry József-festmény, a Taorminai napkelte (1930) kivételes csúcsot képvisel az életműben. Mivel a 20. század során sokáig egy elzárt pécsi magángyűjteményben őrizték, több mint fél évszázada nem szerepelt együtt a többi kiemelt alkotással. Reprodukcióról viszont jól ismerik a hazai műértők, hiszen már a festő első – majd százéves – monográfiájában is látható a fotója, onnantól kezdve pedig az összes jelentős Egry-albumban ott találjuk Taormina I. címmel. Ilyen tökéletes állapotban megőrződött, az olajpasztell eredeti izzását őrző fő művet alig ismerünk a fény nagy varázslójától, a Balaton festőjétől, Egrytől.
Perlrott Csaba Vilmos Szabadban című, 1911 körül született nagy szabású kompozíciója párizsias modernséggel fogalmazza újra a ligetben pihenő aktok klasszikus témáját. Matisse „kedvenc tanítványa”, Perlrott a régi mesterek (Tiziano, Giorgione) és a modernek (Cezanne, Picasso) nyomán alkotta meg saját összefoglaló kulcsművét a fauve lombok alatt időző női és férfifigurákról. A monumentális modern mestermű egykor a leghíresebb „bankárkollekció”, a Kovács Gábor Gyűjtemény éke volt.
Az 1933-as Szövők a modern magyar festészet ünnepelt ikonjának, Derkovits Gyulának érett fő műve. Az életmű reprezentatív fő darabján az avantgárd kollázsos szerkesztésmódja találkozik az expresszív formaképzéssel és az ezüst porfesték különös izzásával. A számtalanszor reprodukált festményen a modernista gépkorszak heroizmusa jelenik meg, rímelve a filmművészet korabeli klasszikusaira (például Chaplintől a Modern idők vagy Fritz Langtól a Metropolis). Az egyetlen olyan nagy méretű, muzeális kvalitású Derkovits-remekmű, amely még nem került közgyűjteménybe.
A magyar művészettörténet legnagyobb gyűjtőjének, Nemes Marcellnek a kollekciójában függött egykor Rippl-Rónai József Kis szőke fiú naranccsal című 1904-es festői remeklése. A 20. század elején született – „Kunffy gyerekként” is ismert – mű az érett, kaposvári korszak ikonikus remekműve, a művészettörténészek ihlető témája. Száz éve Renoir-, Picasso- és Cezanne-képek társaként hirdette tulajdonosa kivételes esztétikai érzékét, ma a kevés Magyarországon maradt, egykor Nemes Marcell által birtokolt alkotás egyik legkiválóbb képviselője.
